Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Egri Viktor: Kamba és az arany
Egri Viktor: Kamba és az arány zetett.A színes papírnak varázsa volt. A fehér nők még jobban szerették, mint a fekete asszonyok. Táncoltak, énekeltek és ölelték párducsudár testét. Ó, a fehér nők még inkább megvásárolhatók, mint a fekete asszonyok. Galingallát kezdte felejteni Kamba. Aztán egy nap elfogytak a papírok. A fehér boltos nem mosolygott többé rá. Éis a fehér asszony utálattal mondta: — Menj a pokolba rühes néger! Üres zsebbel, korgó gyomorral kódorgóit Kamba a tengerparton. Tegnap még nem tudta, csak ma kezdte látni, hogy társai vannak, kirúgott, meghusángolt négerek, akik egy csepp bérért szolgálták a fehér embert.— Hajdanában, mielőtt a fehér hódítók jöttek, boldogan éltünk, — mondta egy öreg szolga. — A föld dúsan adott, ettünk és ittunk és szerettünk és nem volt gondja a holnappal senkinek.— A fehér ember jót tett velem, meggyógyított, uj életet adott nekem, — mondta Kamba. — A fehér ember pénzt adott neked és elvette a földedet. Hol van most a pénzed, Kamba? Nem tudsz a pénzzel bánni, az is az ő mesterségük. Egy jóra ezer gonosz esik. A te jóságos gyógyítód is gonosz volt, mert rád szabadította a társai kapzsiságát. Bölcs ember volt az öreg és Kamba mohón hallgatta. — Ha te úgy tudtad az ő gonoszságukat, miért nem védekeztél?— Későre tudtam én is, Kamba. Az ő eszük fürgébb, fortéllyal hazudnak, föléd kerülnek. Látod, ruhát adtak rád, férgek laknak alatta, az ő bőrük tiszta marad. Dobd el a rongyaidát, menj vissza a vadonba, Kamba ! — Nincs többé földem, nem vetek többé kölest, nem ültetek tengerit és édes burgonyát, — jajgatott Kamba, mintha kutból, mély és nagy vérkutból merítette volna fájdalmát, ahol sziklák préselik az embert torkát. Elszakadt a helyéről a szive, úgy szaladt harangozva és lökve a vért testében. Üvölthetsz véres, kisebbzett ajakkal, éhedre nincs visszhang, a forró ho>mokba hal.Az ültetvényeken most kezdik az asszonyok a munkát. Az eső porhanyóssá áztatta a zsíros fekete földet, friss lombbal és füvei övezi derekát a hegy, szállnak a lágy szagok és nedves illatok és égni kezd a bozót. Tam-tamok hívnak, riadt antilopnyáj inai a tűz elől, jaha huj, dárdával és nyíllal nyurga lábuk nyomában.... Álmodik Kamba.
