Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Egri Viktor: Kamba és az arany
Egri Viktor: Kantba és az arany Hajnaltól űzik a vadat ernyedetlen iramban az elkészített vermek felé. Csorog a megsebzett állat sebéből a vér, most szembefordul és lesunyt fejjel nekiront. Röppen a dárda, hegye átveri a vad szügyét és hörögve eldül. Jalia huj! Táncról álmodik Kamba. Egyetlen lábdobaj rengeti a földet. Karcsú teste vörös fagyökérrel és zsírral van megkenve, csörgők és kolompok fityegnek zörögve lábán. Kezdődik a férfiavató szertartás. Jön az öreg mágus élesrefent késével, fröccsen a vér a legény sebéből és kürtök és csontfuvolák recsegve bőgnek. Jönnek az asszonyok és érintetlen lányok, csuklóikon és bokáikon csörgő fémperecekkel és sötétvörösre mázolt derekuk ingerlőén ring. Jönnek a férfiak kötényük alatt csüngő rengeteg fafalosszal, összeállanak a párok és járják a szerelem táncát, viaskodva és rekedt hörgéssel a kéj tébolyában... Gémberedett tagokkal ébredt Kamba. Otthon most rőzsetüz pattogna vígan a gyékénye mellett, szállna a {kesernyés füst és űzné a hajnal csípős hidegét... Valaki rugdalta.— Takarodj innen, mocskos néger. Visszarugott, de fején koppant valami, menten összecsuklott.— Tanuld meg a rendet, itt nem lehet aludni. Odébbvánszorgott Kamba és sötét, elnehezült fejjel járta a fehérek utcáit. Este megint a tengerparton ült, mint egy fonnyadt, szárnyaszegett fekete madár lógatta fejét és hallgatta a társak énekét. Mintha sürü, nehéz illatú vér ömölne elmetszett torokból, úgy szállt ez a dallamtalan jagató ének és Kamba szive belefájdult. Most érezte csak mennyire egyedül volt, rettentően egyedül társtalan bánatban. Jaj, a fehérek, azok a fehérek ! Az öreg intelme gyűrűzött benne, mint csöndes vízbe dobott kő. Felül kell kerekednie esettségén. Ki a kőházakból, a penészből és ragályból.A meleg földnek, kövér fűnek, mézgának és vadméntának szagát fogja szívni, eltisztul a köd, ami agyára ült és gyors lábon oson a bozót utján és csigapecsenyét süt, ha elfogja majd az éhség. ' Hajrá, uj élet int!♦ Dalolt az utón Kamba, völgyről völgyre terebélyesedett benne ,az öröm, prémnél puhább gyékényei várják odahaza, kedvenc pipái és Galingalla ölelő karjai.
