Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-03-01 / 3. szám - Egri Viktor: Kamba és az arany

Egri Viktor. Kamba és az arany

kőházakat emelt és ők ideszorultak a bozótba. Azóta a bozót termőfölddé vált, köles és kukorica közt dinnye virit és a rétek kövér zöldje kecskenyájat hizlal. Termőföldet termőföldért, ültetvényt ültetvényért, mondja a törvényt.

— Bolond vagy, Kamba, — mondták az idegen fehérek. — Nem akarjuk ingyen a földedet. Termőföldet termőföldért, mondia ma a törvény, de holnap jobbat csinálhat a nagy fehér Főnök. Színes papirosokat kaphatsz a földedért, vehetsz rajta kőházat a tengerparton és ölberakott kézzel szívhatod a pipádat. Akinek tele a keze bankókkal, annak nem kell többé rettegnie kígyó marástól és párduc karmától, nem kell földet túrni, vetni és aratni. A pénz a legédesebb aratás.

Mondj búcsút földedtől Kamba, a fehér ember szemet vetett rá. Arany van a földeden, a fehér ember mindenható aranya. Törvényt hoz és törvényt bont. Ha úgy akarja, hogy ne túrd többé a rögöt, felemel és mint pelyhet a szél, úgy elfuj a tengerpartra.—

Kérdezd a fehér gyógyítót, aki uj életet adott neked, — mondta Galingalla, akinek nem tetszett a fehér emberek beszéde. A nehéz munka úgyis az ő dolga. Kamba pipázhat békében kunyhója hüsében.—

Bolond vagy Kamba, ha nem csapsz a markunkba. Gyere velünk a tengerpartra. Nézd meg, hogyan él a fehér ember, — mondták- az idegenek.

— Ne menj velük, Kamba, — jajgatott az asszony. — Rontást mond neked a fehér ember.

De Kamba siket maradt. Az élet rövid és tele van törődéssel. Csak úgy szép, ha dologtalanul éli az ember. így él a fehér ember, aki nem nyúl a dolog után és mégis ur a néger fölött.

$

Eladta földjét Kamba az idegeneknek, Galingallát elküldte a hegyen túl lakó szüleihez és ő felült a fehérek négy kereken rohanó pöfögő gépére.Uj

élet volt ez tele izgalmas újsággal és titokkal a fehér ember tengerparti kőházai közt. Minden ébredés újabb csodát hozott. De meg kellett tanulnia a fehér ember furcsa törvényeit is, bele kellett szokni az uj rendbe, szövetbe bugyolálta testét, mintha gyarlóságot rejtegetne és varrott bőrt kényszeri tett a lábára, de ezt nem bírta. A fehérek halottszagát sem bírta, kifőtt és égetett ételük Ízetlenségét, csak különös italuk sokféleségét kedvelte.

Igazuk volt az idegen fehéreknek, akik földét megvették. Kipróbálta mindennap. Egy színes papírért mindent megkapott, Csak a Jcezét kellett kinyújtania és ölébe hullt, amit akart.

A fehér boltos nyájasra húzta száját, mikor üveggyöngyök, bábuk és játékok közt turkált és papírral meg érmekkel fi-