Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Dallos Sándor: Ég a rőzse
baljós SándorFÉg a rőzsé — Igaz, de a lélek olyan magas, amilyennek éppen akarja. Befér a gyüszübe is, vagy a feje kileng a kutból. — S a rőzsézők gyakorta látnak lelkeket? — Az erdőben lelkek állnak minden bokor mögött. — De csak félek én, akár lélek, akár más. — Ne félj, csak szedjed a rozsét szaporán. Szedték. Hajuldoztak. A két szem meg nézett rájuk a sürjés széléről a bokor mögül, tán ki is léphetett volna, de úgy látszik, nem akarta. Tán lélek volt valóban? — S ha tán rabló az ott a bokor mögött? — A szegénység: biztonságos járás. Azt nem rabolják: ingyen kapják az emberek.— S ha tán Beszen Mihály leszen mégis? A két szem csak nézett.— Ha tán Beszen Mihály? — Most rögtön hallgass el! Beszen Mihály a hegyen túl jár s rókát keres.— De forduljunk csak s iramodjunk. A kalapom s a köténye megmarad.— Hallgass csak !Hallgattak és szedték a rozsét csendesen. S rakták kötélre. — Ni csak — mondta egyszerre a gyerek, — eltűnt a szem a bokor mögül s valaki caplat a sürjésbe befelé! Léptét hallom Az asszony mosolygott.— Nem volt ott senki. Gyere, nézzük meg, fiam. S valóban nem állt senki a bokor mögött. Gsak két erős lábnyom mélyedt az aszú fűben. — Látod-e, lélek se jár itt. — De itt a két lábnyoma Beszennek! Mosolygott az asszony.— Tavalyi az még. Tavalyi nyom. Este kenyérre dagasztott, megrakta a* tüzet a délután hozott rőzséből, vizet melegített s megmosdatta a fiát. A lábát mosta meg s ahogy a viz csurgott, az olyan volt, mint az ének. A szél elült, éjre válván, csak néha-néha huppant az ablaknak, mintha pogácsákat dobálna. A tűzhelyen égett a rozsé, jó meleget lehelt s bevilágította a konyhát, hogy szinte pengeni kezdett tőle a rég nem használt balta a sarokban. Az ura baltája. Lefektette a gyereket és dúdolt neki a rőzsefénynél, míg el nem aludt. Akkor ült csak ott s szemében meglátszott a láng. Még egyre dúdolta az altatót s éppen uj rozsét akart tenni a tűzre, mikor hallotta, hogy az éjszakában léptek jönnek az ajtó felé. Felállt, lángra tette az erdei ágat, megigazította a haját és ajtót nyitott nekik. DALLOS SÁNDOR
