Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Toperczer László: A művészzseni alacsonyabbrendüségérzése

A müvészzseni alacsonyabbrendüségérzése (2>

Oscar Wilde az angol romanticizmus legnagyobb költője feltűnő ruházkodásáról volt közismert: sajátmagától tervezett esztéta öltözetben járt, bársony kabát, térdnadrág, apacsing, rikitószinü nyakkendő, gomblyukában liliom, kezében hatalmas napraforgó; nemegyszer tette ki magát uccakölykök csúfolódásának és az élclapokban való kipellengérezésének; egyik darabja megbukásánál a bosztoni diákok rettentő maskarával Wilde ruházkodását paródiázva liliommal és napraforgóval libasorban vonultak be a terembe. Még ilyen áron is szívesen vette céljának elérését: a föltünést, a közönség érdeklődését és a személyével való foglalkozását. Ezt különben önmaga árulja el a Deprofundisban, a börtönben írt megrázó önvallomásában : minden szavam, minden cselekedetem ámulatba ejtette az embereket. Az istenek mindent megadtak nekem: lángelme, fényes név, előkelő társadalmi állás, dicsőség, ragyogás és az értelem vakmerősége, egytől-egyig részemül jutott. — És tovább a kiáltó ellentét: Most már csak egy dolog van hátra: a legteljesebb alázatosság. — íme itt bújik ki az önámitás álarca alól a tulajdonképpen domináló alacsonyabbrendüségérzése: Mert esztelen érzéki renyheség igézetének rabja lettem. Avval mulattam magam, hogy flaneur, dandy, divatfi voltam. Tűrtem, hogy a gyönyör leigázzon. Nem voltam ura önmagámnak, nem voltam lelkem kormányosa és nem tudtam ezt. S a vége szörnyű gyalázat Ion. — Csupa fantasztikus és excentrikus viseletét hordtak a francia romantikusok és parnassienek is: hosszú sörényt, feltűnő ruházatot (Gautier piros mellényt) stb. Napjainkban legismertebb Shaw feltűnő és különcködő ruházatáról (golf-nadrágjáról, Jaeger-ruhájáról, hosszú szakálláról) és hatásvadászó nyilatkozatairól.

De gondoljunk csak a mi Petőfinkre is, aki közismert volt érzékeny személyi érzéséről, aki Aranyon kívül — bár az egykorú pletyka szerint fölszisszent, mikor a Toldi sikerét hallotta — senki mást' nem volt hajlandó széles e hazában maga fölött állónak elismeri («Tábornok úr, én nem tartom magam Nagy embernek, de akkorácska csak Vagyok, hogy oly parányok, a minő ön, Levett kalappal szóljanak velem» írja Mészáros Lázár hadügyminiszternek), aki öltözködésével is szívesen magára vonta a figyelmet (nyakkendőt nem hordott, mert az a hóhér kötelére emlékeztette.)

Arany-ról mondja Palágyi Lajos: Mégha nem is tett volna Arany semmit Vajda ellen, akkor is tűrte a Vajda-ellenes