Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Zeneművészet - Keller Imre: Chopin: C-moll Etude

ZENEMŰVÉSZET

Chopin : C-moll Etűdé.

Chopint minden kulturember. minden zenélszerclő müvészlélek szereti.

Szereti, mert Chopin alkotásainak mindegyikébe szivét vitte, lelkét adta. Ez a szeretet határozta meg élete úját, célját, tartalmát, becsét, értékét és hosszát. Ebből a szereletből buggyant elő minden hangjegye, melyeket könnyből és mosolyból, akarásból és ellágyulásból, napfényes rajongásból és holdsugaras ábrándozásból, szerelmes turbékolásból és beteg testének szánalmas hörgéséből szőtt-font össze.

Szeretett mindent, amiben a Szép megnyilatkozott, amit a Nemes teremthetett, amit a Jóság létrehozhatott, amit a Becsüld előirt.

Összes szeretetreméltó dolgok közölt legjobban és legkomolyabban a hazáját szerette, faját imádta. Nemzetéhez rajongó imádattal és hűséggel ragaszkodott. Népét az eszményiségnek szent és sérthetetlen piedesztáljára emelte, mely előtt bensőséges Énjének legnemesebb tartalmát mutatta be.

'Hosszú volna mindazokat a műveket elősorolni és bemutatni, melyek hazájáról, hazája szépségeiről, hazája szenvedéseiről, leigázottságáról, és istentelenül gonosz sorsáról daloltak.

Egyet példának, megértésül és megérzésül ma itt bemutatunk. Még pedig a C-moll Etűdét, melyet a világirodalomban forradalmi Etűdének neveztek el a zeneesztétikusok.

Az oroszok 1834. szeptember hó nyolcadikén elfoglalták Varsót.Ez

a hir Chopint teljesen letörte. Szinte vadállattá lelte. A finomból átkozódó, a titokzatosból nyilt lázadozó, az akaratnélküli gyenge emberből tombolón viharzó lett. Látomás gyötörte. Önkívületbe esett. Lelkében végigszenvedte hazája pusztulását, övéinek fájdalmát. Szenvedélye feszültségén csak úgy tudott lazítani, a halálos elkeseredés romboló erejét csak úgy tudta levezetni, ha kizokoghatta magát zongoráján.

Ilyen állapotban született meg az Etűdé.

Varsót lángokban látja. Barátait elfogták az oroszok. Némelyiküket beletaszitották a hullámsirokba. Másokat vérükben fetrengeni hagytak a vérrel áztatott, hullákkal borított uccákon. Atyja rab és éhezik. Anyja kínokban vonaglik. Meghall húgának, Emíliának sírját a gonosz katonák bemocskolják. Másik két nőtestvérét állatias katonák magukkal cipelik, hogy gonosz vágyuknak áldozzák fel őket. Ugyanezt csinálják az istentelen vadak az ő ragyogó szépségű menyasszonyával, az imádott Konstanciával is. Vakítóan csinos Konstancia. Lehetetlen, hogy