Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Kritika - f.i.: Telkes Emil: Versek

Kritika hogy egészen jő regény. Miről is szólna ilyen cim alatt ez a könyv, mint a máról. Arról az életről, amelyben isteni csoda, hogyan él máról holnapra annyi rengeteg ember. Az iró, aki a mellékalakok nagyszerű ábrázolá­sával eleget tett rendeltetésének, két áramlattal küzd. Az egyik nagyszerű meglátása, hogy a világ megváltozott körülöttünk. A régi romantika meghalt, egészen más emberek laknak a házakban, jár­nak az utakon. A szegénység viz­­jegye az alakokon, ha a nap vi­lágossága elé tartjuk őket. A má­sik: a félelem, félrelökni a kon­venció hervadt díszeit s Veroni­kát, ezt a szép szőke csodát oda­adni feleségül az iparosnak. Eh­hez nem volt bátorsága Babaynak. Pedig Veronika szívesen volt együtt a világot járt, háborút végigküz­­dött iparossal. De ott a mérnök, aki mélységes utálattal községi írnokká vedlik, aki úri fiú, min­den szivet melegítő tulajdonság nélkül, akit Babay muszájból adott mindhalálig Veronika mellé. Érez­ni, mint küzd az iró szive ezzel a két áramlattal. S mert a konven­ció győzött, nem lehetett a re­génynél felmelegedni. Az iró fiatal, Somogyból jött, gazdag témakörrel, szép nyelve­zettel máról holnapra. Lesz-e ereje asztalra ütni ott, ahol érzi, hogy meggyőződésével ellenkező dolgot mond, az még a jövő kérdése. Egyelőre örülni kell ne­ki, jó szándékú iró, tehetséges iró, csak merje mindig őszintén meg­írni, hogyan élünk? De olyan őszintén, ahogy ő e regénye mellékalakjaiban nagyszerűen látja, de a főalakokban s igy a regény menetében nem mer azokra az uj utakra lépni, amelyekre pedig any­­nyira szeretne. MARÉK ANTAL Telkes Emil : VERSEK (Rozsnyó, 1931.) Elkésve érkezett verseskönyv. A szlovenszkói irodalom quantita­­tive Telkes Emil verseivel is gyarapodott. Egyénisége még min­denhol homályos. Verseiben sok a nagy költők hangjának, tárgyának, gesztusának utánzata. Egyébként költői jó szándék sem hiányzik belőlük. No meg, hellyel-közzel megcsillan a tehetsége is, éppen annyi, hogy a középszerű költő­­provinciális olvasottságát és hírnek vét elérje vele. Telkes Emil hi­bája valószínűleg a környezetében rejlik. Idegen nyelvű emberek kö­zött, másérzésü poéták és minden­napi emberek forgatagában a ben­­nerejlő tehetség is ellankad. Öt évvel ezelőtt mondanivalója és hangja is bátrabb volt. Stílusa ugyan sokban csiszolódott, de kis­­városiasan színtelen maradt. Ver­seiből is a kisváros egyhangúsága sir ki eldugott gondolatokban és elnyújtott sorokkal. Legjobb a kö­tet „Napjaim“ c. verse. f. i.

Next

/
Thumbnails
Contents