Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkő István t Égő csipkebokor

bájába, ágyba dugta, késő délutánig ápolta.

— Örökre beteg lesz, ha ugyan életben marad, — mondták az orvosok egymásközt.

Három nap múlva felkelt. Mélyeket lélegzett, olyan tüdőt érzett a mellében, mint otthon a kovácsmühely nagy börfujtatója ,de két okos ránca az orrán kétfelül sokkal barázdásabb lett. A szeme hidegen, szúrósan nézett. Úgy hitte, hogy valamiről, ami eddig fontos volt, már nem tud semmit. Úgy érezte magát, mint aki elvesztette valami kedves, értékes holmiját s az első fájdalmak után egy reggel arra ébred, hogy már nem is sajnálja.

XVII.

Háromnapra elismételt betegségéből estefelé kelt fel. Megfúrd ött a fehérkockás kádban, amely be volt építve a szobájához tartozó kis fürdőfülke padlójába és három lépcső vezetett beléje. A fürdőben futva szaladta át a kis Örzse levelét. Panasz volt benne bőven, rémült szemmel néztek ki belőle a kérdezősködések, hogy hát hogyan, miért, meddig s hogy jó-e, helyese, rendén lévő, hibátlanul átgondolt-e az ő dolga? öreg Örzse mondta a fiatalnak: Mán mégse hagyjuk a vesztibe azt a koloncnélkülit, se magunkat, ülj le és fogj pennát a kezedbe, Erzsók, de jól nyomd meg, hogy abból is mellássa emiőnk bár. kodásónkat! Ez aztán belé is sikerült a levélbe. Még a pénzről is. olyanformán volt megmondva, hogy mintha máris túlságba ment volna a költekezése.—

Háromszor küldtünk utánad, felhajigálásnak ne vedd Gyurink, de háromszor ismételtetted meg azt a pénzt, amit magaddal elvittél s amiről magad is azt mondogáltad,hogy végesvégig elegendő lesz. Pedig majd az egész idei élet ára volt az is. Hogy pedig megírtad a továbbvaló szükségedet, — mondotta a levél, — két ökröt először behajtottunk a szécsi vásárra, ahol el is kelt az, valami Pagonyi vette meg otthelyben, ismered-e? Azt erősítette, hogy ő téged jól tud. Másodsorban Mann adott, a kocsmáros, de azt egytized kamatjával együtt karácsonyig meg is kell adni. Most pedig már csak Palugyai doktor úrtól lehetett olyan hirtelen pénzt szerezni, akit sürgönyben is ő volt szives postára tenni, de olyan Írást vett érte, hogy a tiszteletes úrnak is alá kellett tanúskodnia.

A pénzt hideg ujjakkal számolta meg Gyuri. Még az ágyban, mielőtt fürödni lépett.—

Gyere haza édes egy Gyurink, mermár úgy gondollyuk, hogy valami nagy veszedelem kerülgethet, másmiért minek fogyasztanád annyira azt a temérdek pénzt. Hiszen azt értesítetted utolsó leveledben, hogy meggyógyított már a hegyi levegő. Azt beszélik a népek, hogy téged akarnak bírónak is, meg hogy a községi tanácsban arról is beszéltek volna, hogy érted mén-