Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István : Égő csipkebokor

Gyuri jól értette a szavukat:—

Én az apám után igazodom ebben a dologban.

— Én is !—

Apám jó magyar ember volt.

— Az enyém jó szlovák ember !

— Én gerinces magyar ember vagyok. Pedig az én állásomban, manapság ez hátrány !

— Én becsületes szlovák ember vagyok.

— Ne ordíts úgy !—

Te meg ne ugass.—

Anyám apádhoz mehetett volna feleségül.

— Keresztbe házasodhatlak volna. Akkor nem volnánk ilyen felemások.—

Én azért szeretlek téged.

— Csókolj meg !—

Hé jujj, megbolondultál?!

Gyuri hátrafordúlt és meglepődve nézte őket. A titkár szája Gózon Józsi arcára tapadt, belevágta a fogát s nem engedte el. Józsi kétségbeesetten könyörgött neki, kiáltozott és tiltakozóit, de a titkár, mint egy pióca, fogva tartotta. Beletelt öl perc, amíg Józsinak sikerült lerázni őt magáról.

— Bolond vagy, — ordította dühösen és arcúlvágla a titkárt. Ez felállt a szaladó autóban, rávetette magát Józsira, összeölelkezve birkóztak.

Gyuri át akart mászni hozzájuk, hogy rendet terem Lsen. A soffőr arca világított most a szemébe. Milyen fehér ez a fiú !Hatalmas

kar nyúlt a kocsi alá, a soffőr felkiáltott, a kerek oldalra csapódott a kezében. Levegőbe emelkedtek, ívben repültek és reccsenve vágódtak előbb egy fának, onnan ropogó csúszással egy mély árok fenekének. Percek múlva tért vissza a földi világba. Kiszabadította magát a kocsi roncsai közül, körülnézett. Egészen világos volt már, a néhány perc félóránál sem lehetett kevesebb. Első gondolata a fehéráron soffőr volt. Mit csinált ez a tejképű velük?! Ennek a megtudakolásáért keresni kezdte, de nem találta. A titkár és Józsi ! Az öszszeroncsoll kocsi alatt két lábat pillantott meg. Rásújlott a rémület, mint a villám. Nekiugrott az összegyúrt vas- és deszkahalmaznak, emelgette, rángatta, jajgatón küzdött, mint aki beomlott bányába szorúlt. A kocsiöble borúit rájuk, valahogy feltámasztotta és kihúzta alóla előbb a titkárt, aztán Józsii. Térdre esett. Véres keze bután hullatta le az élettelen, eltorzúlt fejeket. A harctérről maradt gépies ügyességgel próbált segíteni rajtuk. Feltépte a ruhájukat, a szivüket hallgatta. A két fiú görcsösen szorította egymást, játékosan, alkoholos elszántsággal