Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Keller Imre: A Ma és Holnap asszonya

A Ma és Holnap asszonya

Az első ágyúgolyó, melyet a harctéren az egymással szemben álló ellenségek egymásra irányítottak, nemcsak a katonai védelmi állásokat döntötte romba, hanem egész társadalmi, gazdasági, politikai, nemzetiséberendezésünket is teli találattal halomba zúdította. Annak megállapítására, hogy minden megváltozott körülöttünk és bennünk, nem kell a filozófia köszörűkövén kiélesedett elmélet vagy a tények ereje előtt szemet nem hunyó igazlátás, a legmindennapibb elme is valami sötét, fekete, sürü és kegyetlen depressziót vesz észre, mely gazdasági hanyatlásban, politikai felfordulásban, társadalmunk ingadozásában nyilatkozik meg.

Ebben a zűrzavarban hogyan maradhatott volna érintetlen a család, illetőleg a házasság, melyet már a világháború előtt kikezdett az erkölcsi felfogás megváltozott diszharmóniája? A házasság intézménye megmaradt ugyan, mert még más intézménnyel nem tudták helyettesíteni, de éppen úgy megváltozott, mint a tölgy, melyet a szélvész derékban megroppantok, és a földbe mélyedt gyökereiben tovább él.

A világháború mindenekelőtt azt az évezredes hitet és meggyőződést rombolta le, hogy a nő, az asszony, a feleség nem tud a férfi munkája nélkül megélni. A világháborúban az asszony arra ébredt, hogy a harcmezőn küzdő férfit: apát, hitvest, testvért, fiút teljesen egyenértékű munkával tudja helyettesíteni úgy a szántóföldön, mint a műhelyben vagy irodában, úgy a magánélet egyszerűségében, mint a közpálya ezerféle raffináltságában. A háború lerántotta a férfit arról a magas piedesztálról, melyre magát helyezte, amikor nélkülözhetetlennek és pótolhatatlannak mondotta, kiáltotta ki munkáját. És a nő megalázkodva respektálta a férfiút és szegény kis szíve és fitos lénye minden tehetségével arra törekedett, hogy mentül jobban szolgálja, szórakoztassa, lekösse és boldoggá tegye a hatalmas férfit. Amikor a nő rájött erre a nagy kiábrándulásra, uj mérleget, uj mértéket állított fel a férfihoz való viszonyában.

Legelsősorban jogokat kért. Fellázadt megtürtsége, alárendeltsége, mesterséges elnyomottsága ellen. A férfivel egyenlő jogokat kívánt az életre, a megélhetésre, a pozitív alkotásokban való részvételre, a teremtésre, a férfi gyámkodása alól való végleges és végérvényes felszabadulásra. Múltját azonnal eltemette, kriptába zárta és nehéz követ hengeritett eléje, nehogy kimásszék, kiosonjon és fehér lepelbe burkolt kisértetként megint megrémítse az emberiséget.

A férfi kénytelen volt lépésről-lépésre engedni a nők követelésének, melyet az élet aktív ereje táplált és fejlesztett. A világháborúból a férfiak milliói betegen, bénán, munkaképtelenül tértek haza. Ezekre nem maradt más választás: vagy koldusként tengetik életüket a