Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Zerdahelyi József: Tóba gyűlik a víz

Zerdahelyi József : 'lóba gyűlik a viz

A fiút nem volt könnyű zavarba hozni. Próbálta már a cimborák kezén az ilyen beszédet.—

Ne

beszéljen már bolondokat, Pesla. Ismerem én magát. Láttam otthon.—

Az

mán lehel. De én nem ismerem azl a Gábor urat, meg nem is tudom, hol lakhatnék erre. Ur itt nem lakik. Juhász, kondás és más tanyai ember, no meg kerülő — igy kerülgette a szót a Máriás puszta udvarán.

— Hallja,

ne okoskodjon. Engem Czókoly Peti kisért idáig.

— Az

mind meglehet, de hál én se nem ismerem, se a lakását nem tudom annak az urnák

Ilonát bosszantotta a Dinkó Pesta szigorúsága, de aztán gondolkozóba esett, meg tetszeti is neki a nagy vigyázás.

— Ide

hallgasson Pest, Maga egyszer egy levelet is vitt Gábornak.—

Arról

én nem tudok semmit.

— Ne

szóljon közbe. Azt a levelet én Írtam, én küldtem. Én, érti. Én, a Toronyay Gáboi szeretője.

— Fiú

szeretője van neki?

— Nem.

Én vagyok. Lány. Nagyon jól tudja, hát mit komédiázik.

— Nem

komédiázok én kisasszonykám, de hát... az a levél.

— Mi

van vele?—

Azzal

bizony semmi. Elszállotl a füsttel.

— Elégette?

— szólt csendesen a lány.

— EL

—

Olvasatlanul?

—

Úgy.

—

Maga

most azt hiszi, hogy haragból tette.

— Nem

biz én.—

Hát.

—

Hát

csak azért... mert hogy... is mondjam... szereli a kisasszonyt...—

Aztán?

—

Aztán...

fél is tőle.—

Fél?

—

Fél,

mert hát eszinél kell lenni.

— Azt

hiszi, hogy rosszat tennék vele, ha odamennék?

— Rosszal

épen nem, — ránézett lopva a fiúnak öltözött lányra, — ...a szép lány nem rossz.

— Hát?

De nehezen mondja.

— Nehezen.?,

mert, hogy nehéz a beszéd. Hát.... egy bajjal több lesz. Vigyázni, őrizni, félteni.

— Ne

gondolja azt maga. Olyan hasznomat veszik, hogy nem is gondolja. Tudok én mindent.

— Asszonymunkát.

—

Az

is kell. De egyebet is. Puskám is van itt a batyuban.