Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Szalatnai Rezső: Ima
Szalalnai Rezső: Vers Kicsi golyós puska. Alig csattan a lövésre, eltalálom vele a forintost százlépésről is.Dankónak tetszett már régen a dolog és most azt mondta: — A kisasszony most itt marad. Alkonyaiban híremet hallja megint.A holdvilág olt járt az ég alján, amikor a lyukon bebújtak. Toronyay kinn bolyongott valahol az éjszakában. Nem volt otthon. Pesla megmutatta a tüzvilág mellett az odút a lánynak. Azután kiült az ajtó elé. A gazdájára várni. Nem sok időre megjött ö is. Pesta nem szólt, de ment vele. Be a tanyára. Gábor megállótt a lány előtt. Földbe gyökerezett a lábuk. Bámulták egymást. Csend volt. Sokáig. Aztán egyszerre mozdult a kettő. Hangtalan összeborulásba lendüli a karjuk. Pesta megtörülte a szemét a kél durva paraszt kezével. ZERDAHELYI JÓZSEF IMA Itt ülök kuporgón a paloták alatt, elzsibbadt bennem éhség, szerelem, a te hangodra várok, kegyelmes álom : szólj egyszer nyugodtan és hosszan nekem. Azt mondjad legalább : mi lesz a kvarcköveken, sápadt bőrén az úri uccának, hol férges mosollyal néznek le minden hajnalban hivő, szent lépéseimre. Súgd meg, hogy holnap már többen leszünk, akiknek vérében uj napok égnek, mint folyók árjában az elektromosság, buggyantass bort nekem, állj mellém naponként, oly fáradt itt az élethős ember s oly bunkózott a tiszta szándék, mely e kevert korban épitő jót akar. Ne engedd, hogy koszos ellenségeim tanyát üssenek benned, Alom, te a tiszták országa vagy és benned jelenik meg a jövő, add, hogy érezzük pontos alakokban izgatott lelkünk alkotásait, így mondom ezt lassan, a fecskék alusznak, fejem fölött izzadnak a házfalak. SZALATNAI REZSŐ
