Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Zerdahelyi József: Tóba gyűlik a víz
Zerdahelyi József: Tóba gyűlik a viz állított széken. Onnan hallgatott bele a szőnyeges szoba homályába.— El akarok menni Gábor úrhoz. — Csak nem tesz olyat akisasszony? —mondta nagy megütődéssel a menyecske.— De igen. Senkinek se mondom, de maga tudhatja, hogy szeretem. Semmire megyek tőle. Elfogyok, mint a gyertya, — végig simított a homlokán — belehalok, ha nem láthatom. Egyszer majd ott vesz. Isten tudja merre jár, a hire se jut el hozzám. Julis maga szeret engem, maga segít nekem, — ránézett szomorú szemével. Julis a földet nézte. Kutatott az emlékezetében. Megtalálta az elejét. Csobogó forrás volt akkor a töbörben. Minden napra rátalált a kutató keze. Végig bizsergőit benne. És parasztasszony sírása lett belőle. — Csak az Isten őrzi szegényt, mióta betyáréletre adta a fejét. Hogy is tudott elmenni a kisasszony szemétől? Ilona megértette a sírást is, a beszédet is. Hozzásimult a léiké Julis egyszerű hangjához. Az asszony szaván szólt: — Ugy-e? Itt tudott hagyni. Engem... engem... aki csak érte éltem, csak érte szenvedek.— Útba igazilom a kisasszonyt.Még sok mindent kell addig csinálnom. Megnyiratom a hajam. Fiú ruhát öltök. Egy hétbe beletellik minden.- Akkor hát egy hétre itt leszek este. — Inkább később. Éjfélfelé. Szombaton, apám meg ne tudja. Julis még hozzányúlt a durva kezével Ilona vállához, szelíd ügyetlenül, aztán kifordult az ajtón. Megjött a szombat este is.Csillagos éjszaka indult. Danko Julis igazította az útját. Adták egymásnak a cimborák a fiút. Csak Postával gyűlölt meg a baja, de azon is segített a testvére írása. Csak annyi volt a papíron: «Amit ez a fiú mond, mintha a gazdád mondaná, úgy bánj vele, csókol szerető testvéred Julis», utána még azt is odaírta, hogy »Hazanézhetnél már egyszer, beteg az öreg, nem bír a dologgal, az uram húzza az igát.» Posta csóvált egyet a fején, aztán felkérdezte: — Mit parancsol az urfi? — Toronyay Gáborhoz akarok menni. — Csak? az bizony nem nagy dolog. — mondta egykedvűen, — csak egy baja van.— Mi ?— Nem tudom hol lakik. Meg nem is ismerem.
