Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Árverés
Tamás Mihály: Árverés el, jó kedve volt Péternek, balkezével a gyeplűt fogta, jobb kezével Annát ölelte, fiatalok voltak, Péter a nótáját dúdolta, Jánosi táján már hangosabb lett a nótája, és ahogy befordultak a guti letérőn, be az öreg tölgyerdővel szegett grófi útra, megállította Péter a lovakat. A gyeplűt a lőcsre akasztotta, másik keze is szabad lett, most már jól meg tudta fogni az asszonyt és meg is fogta, hátra is dütötte. A fiókos szekrény lapjára. Langyos volt az őszi este, az öreg tölgyek kajánkodva néztek el másfele. <Negyodnapra tudta már Anna, hogy gyermeke lesz. Lett is. A kis Péter lett.A végrehajtó odaszólt az asszonynak. — Pakoljanak ki mindent belőle. Péter ment be a házba, ő rakott ki mindent a fiókokból, kit az asztalra, kit az ágyra. A két munkásember is ott volt az ügyvéddel, ez a 'kettő megfogta a szekrényt, kivitte az udvarra. A becsüs szólt.— Egy fiókos szekrény... negyven korona. Péter is, Anna is egyszerre gondolt arra, hogy kélszáznyolcvanat adlak érte, háromszázat kéri az asztalos, nehezen éhgtedte le kétszáznyolcvanra. Vártak egy pillanatig, nem szólalt senki. Az ügyvéd szeme vígig járt az udvaron, azután megszólalt. — Negyvenegy.Az öreg végrehajtó várt, nézett, várt, hátha akad, aki többel is igér, hátha n|e,m kell negyvenegyért elpotyázni. Arra gondolt, hogy az ő anyjának is volt ilyen fiókos szekrénye, mindennap letörölgette, szerette, becézte, mintha nem is fa volna.— Először... másodszor... senki többet? Az ügyvéd ideges, bosszús volt, hogy rá marad. Minek neki ez a vacak? Hová tegye?... Tán a vitrin mellé, vagy a csipndéLebédlőbe?... Még az előszobába se tehetné ezt az otromba jószágot, a felesége kikergetné vele. A végrehajtó hangja lesújtott.— Harmadszor IAz ügyvéd fanyar nevetéssel tette le a pénzt a végrehajtó elibe.— Újabb költség... gyerünk tovább. A végrehajtó nehezen vitte a szeméhez a papirost, nehezen olvasta a következőt.— Két darab lószerszám... Amikor megszületett a kis Péter, a jóságos Isten is mintha rájuk nézett volna. Jól beütött az esztendő, meg aztán munkácsi zsidók jöttek, megvettek egy nagy darabot a grófi tölgyesből, kellett a fuvar, Péter elszegődött hozzájuk, először egy pár
