Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Árverés
Tamás Mihály: Árverés lóval, azután, amikor meggyűlt a pénz és még sok volt a fuvar, még egy párat vett. Szerszámmal, szekérrel. Azután tavasz lett, lápos lett az erdő, nem lehetett fuvarozni a fát, otthon állt a négy ló, csak a takarmányt pusztította. Még azután beteg lett a kis Péter, torokgyíkja támadt, kapkodva szedte már a levegőt, kicsi orcája kigyulladt, orvos kellett, de hamar. Befogott Péter, orvosért ment, de nagyon ment és nagyon is jött, szerencsére még nem lett késő, megmaradt Péterke, de hajnalra mind a két ló felfordult az istállóban. így lett a két lószerszám ügyvéd martaléka. A két ember hozta is már a két szerszámot. Igás szerszám volt csak, de jó karban volt, nem igen volt még szakadás rajta.A becsüs kiáltott.— Két darab lószerszám... — félre pillantott, a szerszámra — hatvan korona. Mozgás támadt kint a kerítésen túl. Hatvan korona?... A hosszú fekete Nagy Imre szólt leghangosabban, neki volt a legtöbb földje a halárban.— Hatvan korona?... az őszön ugyanilyenért, de egyért háromszázat fizettem Bémátyásnak. Igaz, hogy uj volt, de egyért fizettem annyit.Az ügyvéd idegesen várta, hogy árverelő legyen, de nem lett, hát megint ő szólt.— Hatvanegy...A végrehajtó letette a szemüveget a tornácdeszkára, úgy nézett el az udvar felett.— Hatvanegy... Először... hatvanegy másodszor... Kintről, a kerítés mellől bekiáltott Nagy Imre. — Hetven... az anyja istenit. Nagyon mozgás lett egyszerre az udvar. A végrehajtó szólt, lassan, kivárva.— Hetven... először... Fiié Andrásnak ugyan nem volt, csak egypár lova, de szándékában volt venni még egy párat. Csak a szerszám miatt vonakodott még, arra valója hiányzott. — Nyolcvan.— Nyolcvan... először... Nagy Imre igen ránézett Fiié Andrásra. Magasról, hidegen. — Száz 1— Száz... először...Az ügyvéd rosszszagu megelégedéssel dörzsölte a kezét. így, igen, igy már más.— Százötven ISzázötven... először... százötven... másodszor... \ — Kétszáz I
