Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Figyelő - Ivánfy Géza: Vakáció és nagytakarítás a magyar könyvtárakban
FIGYELŐ Vakáció és nagytakarítás a magyar könytárakban Még jól a nyár elején olvashattuk nehány magyar vidéki lapban, hogy X városban vagy Y nagyközségben, vagy Z kisközségben a magyar közkönyvtárt a nagy vakáció idejére bezárják. Azt gondolhatnád jó magyar testvérem, hogy e magyar kultúrintézményeinkben a tanévben oly hatalmas forgalom volt, a magyar könyvek annyira bepiszkolódtak és elnyüvettek, hogy mint rendes háztartásban, amolyan nagytakarítást, «Rádión mindent mos» jeligéjű nagymosást rendez a könyvtártanács könyvtáros házvezetője. Nem tartjuk túlságosan kútfúrás rendszernek, hogy a magyar könyvtárak üzembentartását az iskolás tanév tartama szerint rendezik és osztják be könyvtáraink. Igen messze esik ez a közkönyvtárak céljától és rendeltetésétől. Oly könyvtáraknál, melyeknél tanítók látják el a könyvtárosi tisztet, valahogyan még megértjük — de őszintén szólva nem helyeseljük — a tanévi beidegződés átvetitését a könyvtár intézményre, de nem tudunk semmiféle magyarázatot találni azoknál a könyvtáraknál, ahol nem tanítók, hanem más foglalkozásbeliek, esetleg speciális könyvtárosok látják el ezt az egyébként dotált foglalkozást. Mert a könyvtárak nem csak az iskolás gyerekek számára létesittettek, hanem az iskolán kívüli népművelés terjesztésére alakultak. S népművelő munkájuk nem igazodhatik a karácsonyi, húsvéti, szüreti és nagy-vakáció, egyébként helyénvaló, rendszeréhez. Az élet nem vakációkból áll, hanem minden nap minden órájára bőven kijutó, legtöbbször verejtékes munkából. Aki tudja, hogy a könyvtár intézménye is a sok sok egyéb kulturális és materiális, szociális intézmény mellett gyökerében már a mindennapi élet jobbájavilásának munkájára rendeltetett, ezt a már rendszerré súlyosbodott vakációzást nemcsak hogy hallgatagon nem tűri, hanem nyíltan és magyar kulturális közérdekből szóvá is teszi. Hivatalokban is vannak szabadságok, de soha sem a hivatal megy két, három, hat, nyolc hetes szabadságra, csak — a hivatalnokok. Furcsa volna, ha pl. a vasút egyszerűen fürdőzni menne a nyári hónapokban. A magyar könyvtárak — hiszen ez az egyetlen intézményünk, amely már minden magyar faluban, kevés kivétellel kizárólag a mi magyar kulturális érdekeinkért, működhet, a mi vasutjaink, amelyeken a könyvvásárlásra még meg nem nevelt és anyagilag is rossz karban lévő magyar népünk házatájára szállíthatjuk nemzeti fennmaradásunkhoz szükséges igen fontos építőanyagunkat: a kulturális tudás tégladarabjait. Hibáknak meg vannak az indító okai, s a magyar közkönyvtárakban tapasztalt most szóvátett hibának is van egy, igen egyszerűen megtalálható oka; a könyvtárak ma még
