Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Figyelő - Ivánfy Géza: Vakáció és nagytakarítás a magyar könyvtárakban

Figyelő

vadócok, amikbe Mécs László rózsát kell előbb oltanunk. Könyvtáraink legtöbb helyen nem egyebek, mint kommerciális konjunktúrák, könyveladási lehetőségek, legtöbbször olyan könyvek felvevő helyei, amelyeket kiló- vagy métermázsa-számra helyez el a mindig ügyes és tiszta kultur területeken is merkantilstilussal mozgó könyvügynökök hada és iiagybehozatali vállalatok üzleti ügyessége, sőt, tudjuk, kis könyvtárak százainál majdnem tolakodó erőszaka.

Ez ellen könyvtáraink eddig semmit sem tettek. Nem tudnak és nem mernek, mert magyar könyvtáraink még közeli szomszédságokban sem tudnak egymásról és elhagyatottaknak, kiszolgáltatottaknak érzik magukat.

Ez okozza azután azt is, hogy könyvtáraink munkája kimerül. a régi módi könyvkölcsönzésben. Az olvasók is magukra hagyatva, nem nevelve, a még nagyobb könyvtárakban is százázával található és százszámra vásárolt vagy a könyvszállitótól csak úgy »mit bánom én» törődéssel elfogadott ponyva-, detektív- és émelyítően érzelgős regényekhez szoknak. Nem lépik túl azt a határt, amelyet az üzleti életben látunk érvényesülni, hogy »azt tartunk raktáron, ami a közönségnek tetszik». Pedig a könyvtáraknak ezen a vonalon túl kell elkezdeni ők népnevelő munkájukat. A könyvtáraknak irányt kell m u t a tniok, kezdeményezni ők kell, feladatuk az olvasó közönség megnevelése. Ez a nevelés nem egyszerű feladat. Ehhez tervszerűen és egységes könytárrendszerrel szabad csak nekiindulni. Az olvasó tömegeknek a könyvtárhoz, mint saját intézményeikhez illő közvetlenebb, családiasabb kapcsolata megszervezésével. Előbb az egyes könyvtárak, majd az összes könyvtárak köré csoportosult olvasók már közel 40 ezer lelket kitevő tekintélyes táborának összefogásával és összetartásával.

A magyar könyvtáraknak az olvasók otthonává kell válniok, s ehhez semmi más nem kell, csak élni a könyvtárak felállítására adott törvényadta joggal: minden városban és nagyobb községben a könyvtárak mellé olvasószobákat kell berendezni, melyek mindennap nyitva állanak az olvasó, érdeklődő, tanulnivágyó magyarok számára. Ne húzódjék a lustaság és kényelemszeretet, vagy önzés ettől a munkától azzal a kifogással, hogy úgyse járnak az olvasószobába. A magyar kultúra igazi munkásának nemcsak a könyvvásárlás munkáját kell elvégeznie, hanem a tanulás, az önművelés e kitűnő őrhelyein strázsát kell állania. Ha olvasószobák állanak rendelkezésre, s a könyvtár tanácsa hivatása magaslatán áll, a könyvtárossal együtt felhasználhatja az olvasókkal szerzett közvetlen érintkezés alkalmait arra, hogy becsalogassa azokat komoly stúdiumokra is. Ez a könyvtártanács és könyvtáros igazi feladata. Ne legyen kifogás az sem, hogy nincs helyiség. Nagyobb váró-