Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

hogy a kérlelhetetlen rémuralom előbb-utóbb Danton sorsára juttatja őket is.De

Szirmay munkájában, mely különben is inkább újságírói riportnak, kortársi feljegyzésnek íródott, mint történelemnek, nem is világpolitikai megállapításokat kell keresnünk, hanem azt, ami tényleg benne van: a kortárs véleményét a magyar forradalmi megmozdulás egyes alakjairól. Szirmay müvéről, mely jellegzetes terméke ennek a kornak, később mint önálló szellemi termékről fogunk szólani, itt csak az érdekel bennünket, amit Hajnóczyról mond. Ehhez nem kell sok kommentár, —Szirmay elég világosan beszél. Azt az állítását, hogy Hajnóczyt bántott hiúság (az alispáni hivatal elvesztése) vitte a forradalmárok sorába, maga Szirmay cáfolja meg, amikor rámutat arra, hogy müveibe (melyeket még hivataloskodása alatt irt) «demokratikus elveket vitt be és az egyenlőség tanait hangoztatta».

De most már, mielőtt levonnék a következtetéseket, melyeket Szirmay leírása alapján kellene tennünk, vizsgáljuk meg Hajnóczy munkásságát magát.

Értekezéseket irt «A királyi hatalomról», »A magyar országgyűlés szervezetéről», »’A közterhekről», valamint a magyar alkotmány megváltoztatásának szükségességéről. Van egy igen érdekes, német nyelvű, összefoglaló munkája is, mely ugyan nyomtatásban nem jelent meg, de meg van a pesti Nemzeti Múzeum kéziratgyüjteményében.Már

mondottuk: Hajnóczy a tradíciók embere. Nem akarja, mint társai, lerombolni a régi társadalmat, hogy majd ennek romjain felépülhessen az uj, — őt mindig az foglalkoztatja, hogy hogyan lehetne korának magyar társadalmát a tradíciók, a nemzeti hagyományok és az alkotmány legcsekélyebb megsértése nélkül megreformálni. Erre a mentalitásra tulajdonképen a «konzervatív» jelző illene, ha Hajnóczy nem a gyors és radikális reformok embere lenne. 0 nem «lassú haladást» akar, de gyors, forradalmi változásokat, — csak az összes gazdasági, politikai, szociális és közigazgatási reformokat úgy akarja keresztülvinni, hogy az ő uj, megformált társadalmának, mely lényegben homlokegyenest ellenkezője a réginek, a külsőségekben minél több közössége legyen a régi nemzeti (illetve nemesi) tradiciókkal. Hogy csak egy példát említsek: Hajnóczy a nemesi előjogokat nem akarta megszüntetni, — de ki akarta terjeszteni az ország minden lakosára...De

vegyük sorra Hajnóczy reformeszméit:

Sohasem támadja a királyság intézményét, de szemei előtt egy olyan királyság képe lebeg, melyben a király csupán tradicionális diszitmény az alkotmány korszerű épületén. Szakit a a feduális felfogással, mely szerint a király tulajdonképen nagy- Dirtokos, s mintegy tulajdonosa az egész országnak, ö hivatal-