Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai
Jarnó József: Martinovits apát és kortársai tisztujitás alkalmával az alispáni székből mint nem nemes (és protestáns) kimaradt. De midőn a trónon II. Lipót következvén, visszahajlás történt azon alattvalókhoz, akik II. József alatt szolgálatban állottak, de a visszaállított kormányrendszernek akadálya folytán hivatalukból kiestek, Hajnóczyt is királyi tanácsosi címének föntartásával a magyar királyi udvari kamarához titkárrá nevezték ki, még pedig 1.500 forinttal több fizetéssel, mint amennyi fizetése a többi titkárnak volt. De ennek dacára az alispáni hivatalból való kiesését nagyon fájlalta és nagy barátja volt a francia egyenlőségnek; pedig szegény és nem nemes eredeténél fogva meg kellett volna állásával elégednie, mikor különben is tanultsága és ügyessége alapján a birodalom magasabb tisztségeire is rövid idő alatt eljuthatott volna, ha csak nyugtalan és a dolgok fölforgatására törekvő szelleme fölfordulásra nem ragadja. Nyugtalanságát már akkor árulta el, midőn kiadott müveibe minduntalan demokratikus elveket és az egyenlőség tanait vitte be. Rendkívül szorgalmas volt, mihez képest az összeesküvésnek nem csak pontosan írott jegyzőkönyvét hagyta hátra, hanem nagy csomó kéziratgyüjteményt is. Hogy mit róttak fel neki bünül, kitetszik az ellene hozott ítéletből, de azt szándékosan mellőzték, hogy Lafayette, Dumouriez, a francia nemzetnek veterán vezérei, a szemtelen népnek zsarnokságát megunván, midőn Franciaországban a királyi hatalmat vissza akarták állítani, Robespierre által pedig az ellenükre való pártot megbuktatni, Hajnóczy akkor Martinovits által erre rábiratván a párisi nemzeti Conventnek a Dunán és Konstantinápolyon által folytatott titkos levélváltásban följelentette, hogy ezek az osztrák házzal levelezésben állanak és XVII. Lajost a királyi trónra emelni törekszenek. Azért maradt el a tervnek sikere, Robespierret fivérével együtt kivégezték 1794. julius 28-án, Lafayette pedig és Dumouriez futásra vették a dolgot, és a mi győzelmeink, miknek Belgiumból hire járt, az ő menekülésükkel megszűntek.“ A világtörténeti szerep, amit Szirmay Hajnóczynak tulajdonit, minden bizonnyal a legendák világába tartozik és csak annyiban érdekes történeti dokumentum, hogy megmutatja, mennyire elvágta Franciaországot és a francia eseményeket a Habsburgbirodalom lakóitól a gondos cenzúra. ‘Ugyanis csak ezzel magyarázható, hogy a kor társ Szirmay nem tudja, hogy — az elvi ellentétektől és a logikai lehetetlenségektől teljesen eltekintve — Dumouriez árulása és Robespierre kivégzése között több mint egy év telt el és hogy Robespierret nem a forradalmárok buktatták meg, hanem a képviselőknek az a tömege, mely attól félt,
