Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

Jarnő József: Martinovits apát és kortársai

lőre csak vajmi keveset lehet tenni a magyar forradalomért. A mozgalomnak (de talán az összes eddigi magyar forradalmaknak) ő a legszenvedélyesebb és legradikálisabb alakja. Ö az egyetlen kortársai között, aki nem reformokat kiván, de, az összes korabeli intézmények elpusztítása után, teljesen uj társadalmi, politikai és gazdasági rendet. Elképzeléseiben, célkitűzéseiben sohasem elvont gondolkozó, hanem cselekdni akaró ember, s összes kortársai között ő áll legközelebb ahhoz a a forradalmisághoz, melynek első csirái ebben a korban már Franciaországban is mutatkoznak, de mely csak fél évszázad múlva érkezett el az elméleti kiforráshoz, — ő már majdnem szocialista.

8. Az első polgári szociológus.

A «forradalmár» elnevezés nagyon kevéssé illik Hajnóczy Józsefre, akinek minden Írását a magyar tradíciókhoz való ragaszkodás jellemzi. Ez a tradíciókhoz való ragaszkodás azonban meglehetősen furcsa valami: sehol és semmiben sem konzervativizmus. Hajnóczy tradicionalizmusát azzal lehetne talán jellemezni, hogy mindent meg akar reformálni, mindent meg akar változtatni, de minden változtatáshoz, minden reformhoz a nemzeti tradíciókban keres alapot.

Alakját elég jól megvilágítja az a kép, amit kortársa és az összeesküvés első krónikása, Szirmay Antal rajzol róla:

„Ezen semmirekellő tervnek (t. i. a Martinovitsösszeesküvésnek) első igazgatója Hajnóczy József tulajdonkép ágostai hitvallású leendett, de minden vallásnak megvetője volt és a latomusok vagyis szabadkőművesek társulatába tartozott, fia volt az egyházfinak Aszódon, Pestmegyében, eredetére nézve nem nemes. Szelleme kiváló volt, műveltsége és tudománya megállapodott; ami az általa kiadott következő müvekből: „Az országgyűlés szervezetéről“, „Az adókról“, „A magyarországi kath. klérust illető törvényekről“ kitűnik. Bírta azon kívül a magyar, német, horvát, latin, francia, angol és tót nyelvet. 1784- ben gr. Széchenyi Ferencnek titkára volt, ki midőn II. József császár által Tótországban királyi biztossá kineveztetett, Hajnóczyt Szerémmegye alispánjává tette, a mit a császár, a ki nem a születés fényéhez, hanem az ügyességhez (rátermettséghez) szabta a méltóságok elosztását, nem csak jóváhagyott, hanem Hajnóczyt azonfelül még 1786-ban királyi tanácsosi ranggal is feldíszítette. Midőn II. József végre 1790-ben meghalt és a régi kormányzati rendszer újra visszaállíttatott, a Szerémmegyében tartott