Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

Jarnó József: Martinovits apát és kor társai

Robotra szólítván, Ha szavát megveti, Deresre fekteti.

Egész nap dolgozik, Ingyen fáradozik, Még meg sem köszönik, A sok dézsmát szedik, Ha pedig vétkezik, A tömlöczbe teszik, Hol sem iszik, sem eszik.

Biró az adóért, Mester a stóláért, Zsidó és korcsmáros pálinka áráért, Mindent elfoglalnak, házból majd kihúznak, Inget alig hadnak.

A száraz torkomat csak a viz öblíti, Az éhes gyomromat árpakenyér tölti, A száraz túróval, hajdina gombóczczal Meg kell elégedni.

(Népdal, Muz. kézbe okt. lat. 96. sz.)

...- Ez a kép letagadhatatlanul más, mint az a másik, amelyikkel az irodalmár mágnás száz évvel megelőzte a vitézkötéses, selyemkendős népszinmü-paraszl romantikát.

7. A vérmezei triumvirátus.

Most, liogy a gazdasági viszonyokat, a közállapotokat, az egyes osztályok helyzetéi és hangulatát megvilágítóítűk, rátérhetünk tulajdonképem tárgyunkra, a XVIII. század irodalmi müvekben jelentkező szellemi éleiének tárgyalására.

Ha csak egészen föl ölet esen foglalkozunk is ennek a kornak az íróival, azokkal, akiket, mini a francia forradalom korabeli magyar forradalmiság reprezentánsait tárgyalhatunk, látjuk, hogy közöttük aligha lehet más kapcsolatot találni, mint azt, hogy valamennyien elégedetlenek voltak koruk gazdasági, szociális és kulturális rendjével és hogy valamennyien ennek megváltoztatására törekedtek. A közös kiindulási pontról, melyet talán a «nálunk, Magyarországon, minden rosszul van»-nal lehet a legpontosabban kifejezni, egészen különböző irányba mennek ennek a kornak a gondolkodói.

Amikor tehát a kor szellemiségéről akarunk képet adni, külön-külön kell foglalkoznunk az egyes Írókkal. Azt Íriszem,