Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Szemle - Bálint Aladár: A karakter pszichológiája
Szemle a szétszórt magyar életet az életcéllal, akár Angliában vagy Amerikában a lét igazolását a lét igazságtalanságával ? Villon, a csavargó egész költő volt. Szomorú, gonosz, vidám, tébolyodott. Az angol és amerikai teremtő, aki gentleman, esetleg adót fizet és autót hajt, nem ismeri azt az eliziumot, ahová Villon rongyosan beléphetett. Az angol és amerikai teremtő egy bomlott kor makacs sóhajának, dühének, kéjének és bánatának töredékes kifejezője. Esztétikai balsorsa: a töredék elkerülhetetlensége. Nem hisz, nincs célja, s amikor javítani akar, akkor nem költő, s amikor költő, nem tud javítani, mert érzi, tudja tehetetlenségét. Talán nem kellett volna megszületnie. Ám az is lehetséges, hogy ebben a vajúdó korban, amely a múlt értékeinek szempontjából a két leggazdagabb országot is összeomlással fenyegeti, a fájdalmak méhében megszületik az a költő, az az iró, aki megint a szintézist fogja kifejezni, az egészet, a mindent az egyénen át, az egyént a mindenség részére. El kell jönnie annak a kornak, amely nem lesz annyira torzó, hogy a zsenit is eltorzítja. REMÉNYI JÓZSEF (Cleveland, Ohio) A KARAKTER PSZICHO- l=g tisztán elválasztható, primitívebb LŐGIÁJA Szinte hihetetlen, milyen keveset ért el eddig a pszichológia a karakter tudományának fejlesztésében. Csodálatra méltó jelenség, ha meggondoljuk, hogy a pszichológia ma — segéd- és határtudományaival együtt — minden tudományok egyik legterjedelmesebbje. — A pszichológia célja az emberi lélek megismerése volna, ez volna a definíciója, mint theoretikus tudománynak. De minden tudománynak az a célja, hogy hasznos legyen az emberiségnek, — W. Ostwald ezt úgy fejezi ki: hogy megmondja a jövendőt, — hol van tehát a pszichológiának az alkalmazhatósága (haszna), ha még azt se mondja meg, mi a felépítése az én karakteremnek és a tiédnek. A karakterológia elhanyagoltatásának az okát természetesen a módszer megválasztásának a nehézsége teszi. A karakter u. i. egyike a legkomplikáltabb lelki jelenségeknek. Mert, amig észleletről, érzületről, érzésről, akaratról stb. beszélünk, aránylelki funkciókkal állunk szemben. Közelről nézve, persze ezekről a „primitív“ lelki aktusokról is kiderül, hogy valójában nehezen megfogható és összetett jelenségek. Mit tegyen mármost a pszichológus, ha ezeknek egy magasabb összetételéről, egy emberben való kapcsolatairól, magáról az emberről van szó. A legfőbb nehézség a karakter tudományos megismerésében ott van, hogy a tudományos vizsgálat legnagyobb gátlása zavar : a szubjektivitás. Egy ingerület lefolyását, a fogalom képzését, a tudat mikéntjét inkább tudom objektivül magyarázni, mint egy másik embert a maga egészében, a maga valójában. Annyit tehát máris leszögezhetünk: a karakterológia csak akkor tudomány, ha objektív eszközökkel dolgozik. (Szemben tehát a művész, író karakterképzésével, aki intuitíve, szubjektív meglátással, önmagából projiciálva alkot idegen karaktert). Definícióval kell kezdeni: mi az a karakter? A legnagyobb élő karakterológus, K1 a g e s a következő
