Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Szemle - Bálint Aladár: A karakter pszichológiája
Szemle képen határozza meg: karakter alatt értjük az egyes individuumnak relatíve állandó érzés- és akaratreakcióinak összességét. — Látható ennek a definíciónak a gyöngesége, mert ismeretlenek vannak benne. Ismeretlen az individuum fogalma és elasztikus fogalom a relatív is. Én magam a karaktert, amióta vele foglalkozom, igy definiáltam a magam számára: karakter az, ami az egyik embert megkülönbözteti a másiktól. Egyéb fogalmak is közelebbi körülírásra várnak; a személy és a személyiség fogalma. Ezekre itt ne térjünk ki. Az érdeklődők sok kitűnő dolgot olvashatnak erről P. Häberlin-nek Karakter című könyvében (Kober- Verlag, Basel). * 1. ) Mi az tehát, amit a karakterológiából eddig tudunk? Az iskolás pszichológia — amint mondottuk — mondja a legkevesebbet. Eszmélet, érzület, érzés, akarat, tudat — ezt dominálja a több évszázados iskolás pszichológia. Akármennyit tudunk ezekről, arra választ nem kapunk, milyen ember volt Goethe vagy Beethoven, mi a különbség Nagy Frigyes és Stalin között. Az iskolás pszichológia csak arról beszél, ami mindenkiben egyforma. 2. ) Ebbe a fejezetbe tartozik a kísérleti lélektan is, amit különösen a németek és amerikaik űznek, Magyarországon például Ranschburg. Kísérleti szópárak, képek felismerése, az emlékezet chronométerrel való lemérése, stb. — ezekkel az egységekkel ember nem mérhető. Még a pszichofizikai parallelizmussal sem. Sohase felejtem el egy doktornő esetét, aki a jelenlétemben egy javítóintézeti fiúról ilyen mérések alapján megállapította, hogy tulajdonképen igen rendes, „gutmütig “ fiú és a kísérleti alany a vizsgálat közben ellopta az orvosnő óráját az asztalról. 3. ) Nagyon sokat kellene várnunk az orvosi (klinikai) pszichiátriától (elmekórtantól). Ez természetesnek látszik. Hiszen az egész emberi szervezetet a kórtanból következtetve ismertük meg. Bizonyára igy lesz ez a lélektanban is. A várakozásainkban sajnos csalódtunk. Hiszen az elmebetegségek pszichológiája (a pszichopathológia) sem ismert még, nem tudjuk magyarázni a téveszméket (népiesen : mánia), a hallucinációkat, az elmebeteg egész lényét. Hogyan tudjunk tehát az ismeretlenből következtetni egy másik ismeretlenre ? A legnagyobb stilű próbálkozás ezen a téren Kretschmer tűbingeni pszichiáter könyve: Körperbau und Charakter. Sikerült neki itten körülhatárolni még a normálitás keretébe tartozó karaktereket, amelyek gyönge másai ismert kórformáknak. Tehát megtalálta a kapcsolatot normális és abnormális között. Érdekes szép könyv, amely különösen kultúrtörténettel foglalkozóknak jelentős, nem mindig eredeti és nem mindenütt megtámadhatatlan. 4. ) Ludwig Klages az, aki a modern karakterológiát megteremtette. Az elméletét itt röviden közölni sikertelen szentségtörés lenne. (Áll ez a megállapitás persze a többi felsorolt szerzőkre és tudományokra is.) Az elméletéről annyit mondjunk: az ő karakterológiája szintetikus módszerrel dolgozik. Megkülönbözteti: a.) a karakter anyagát (szellemi tulajdonságok és képességek), b.) a karakter struktúráját (a temperamentumot) és c.) a karakter kvalitását (az ösztönöket, Triebfeder). Érdekes, köny nyen érthető és szellemes könyeiből megemlítek kettőt: Grundlagen der Charakterkunde és Ausdrucksbewe gung und Gestaltungskraft. Az első magyar fordításban is megjelent. Klages irta meg ezzel kapcsolatban az eddig legjobb grafológiát is, tudó-