Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: Csütörtökön délután
Szombathy Viktor : Csütörtökön délután megnyílik. Két bodorfejü lány hajlik át rajta, unatkoztak s most kipillantanak. Kíváncsian néznek le Péterre, aki megáll, fölnéz s mosolyog. Visszamosolyognak. Becsapják az ablakot, várnak egy pár percig, de, hogy Péter türelmesen álldogál, ismét megjelenik a két mosolygó arc az ablak homályában. — Signorina! — emeli meg Péter a kalpját, mert többel nem igen tud mondani. így sem biztos, jól eltalálta-e? Azok kacagnak. Péter összeráncolja a homlokát s nehezen nyögi:— Io sono ungherese...És roppant kétkedés száll szivébe, most már végképpen cserbehagyta olasz tudománya. Ám azok megértik: —■ Evviva! — kiáltja le a magasabbik s elfödi az ablakot függönnyel. Biztosan annak védelme mögül lesekednek tovább. Péter arcáról végkép eltűnik a fáradtság. Úgy lépdel a kerek uccaköveken, mint egy hadvezér. Portoguero... Itthon vagyok, álmaim városa, csakhogy megérkeztem végre. Szivét elönti az öröm, lelkében muzsika zeng, valami fenséges megkönnyebbülés az érzéseiben. Ódonság és patina. Igen, patina. Árkádok és szökőkutak. San Antonio a falon. Maradok. — Maradok, — mondja Pálnak, aki nem hiszi. Legyint Pál és cigarettára gyújt.— No, gyerünk, öregem. A Danieliben esti tánc van s talán akad valami becsületes flörtünk... — Maradok, — csökönyösködik Péter és előkaparássza a a kézitáskáját.— Ne bolondulj! — ámul el Pál, de Péter már határozott. Portoguero, ó, dallamos nevű olasz városka, tudom, hogy vártál. — Indulj el magad. S várj, Velencében. Nekem maradnom kell.Pál ismeri Pétert. Eldobja a cigarettát, megnyomja a motorgyujtót, beül a kocsiba, szervusz. Várlak Velencében. A kocsit Mestrében hagyom. Szervusz... Portoguero... Egyedül maradt. Io sono,.. magyar vagyok. Isten hozott, kedves magyar testvér. Már vártunk Portogueróban. Kalapját kézbefogja, táskáját vidáman lóbálja az árkádok alatt. Egyedül... Portoguero... Senki sem ismer. Minden ember testvérem. Szive túlárad s hogy egy fehérkabátos, feketesapkás alakot lát, magasbalenditi jobbkarját. Fasiszta is vagyok. Ejja, ejja... Csak semmi entuziazmus. A fasiszta katona csodálkozva néz feléje s bólint. Féter a cégtáblákat nézi. Espresso... ajánlja kitűnő feketekávéját valami kis üzlet a hatodik lábas ház alatt. Albergo egyszersmint, szálloda.— Bon giorno! —■ mondja el tudománya maradékait s
