Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: Csütörtökön délután

Szombathy Viktor : Csütörtökön délután

ime, mint álmaiban, elibe lebben egy csoda olasz lány. Fekete haj, fekete szem, fekete ruha, — áthajlik egy kicsit a pulton s odapillant, — fekete vékony harisnya, minő elegáns jelenség. S az arca! Leonardonak vannak ilyen festményei, nem, Filippo Lippi festett hasonló Madonnákat, a velencei patríciusok feleségei lehettek ilyenek. Arisztokratikus arc, igen, ősi származás, meglátszik. Nemesen hajlott or, formás száj. Micsoda formás száj. Jókai Mór: »élveteg ajkak«... Élveteg ajkak. A keze finom és fehér, csak a körme, igen, a körme rövid s ujjai begyén meglátszik a munka foltja. Valami kis szépséghibának lenni kell elvégre.—

Prego... Espresso... signorina... una líra...

Nnna, megvan. Kinyögte. A mosolyt ingyen adják. Leül egy székre s mig a lány kedvesen bólint s tudomásul veszi a rendelést, elnézegeti a falakat. «Evviva il duce»... Vino di Falerno»... A királyné arcképe, montenegrói királyleány, no lám, ilyen kis ország fejedelme, Itália apósa. Umberto jóképű fiú.

Sötét kis helyiség. De tiszta és Ízléses. A gyorsfőzőben, — magas rézüst, nikkel véretekkel, fekete facsapokkal, pözsög, — forr, rotyog a kávé. Igazán nem drága. Una líra. A fagylalt is jó. Minden jó. Portoguero.A

lány elébe lép, ügyesen mozog. Intelligens lány. Itt mindenki olyan intelligens. Biztosan a tulajdonos leánya. A tulaj. La figlia di tulajo... Ezen elneveli magát. Nagyszerű hely ez a Portoguero. Pompás gondolat volt itt leszállni. S a kávé is pompás. Szürcsöli, szíjjá.

— Buono... mondja s mivel valahogy nagyon ki akarja fejezni a dicséretet, hozzáteszi: «sehr gut>. Akkor veszi észre, hogy itt ezt nem értik. Ha már németül mondta, mondja el magyarul is: «Nagyon jó a kávéja szép kisasszony»...

A leány nem érti. Félrebillenti a fejét, fogai megvillanak.

— Austria? — kérdi kíméletesen mint az idegenekkel szokás.—

Non, non. Ungherese. Csekoszlovákia, de azért ungherese.(A

fene egye meg, máskor, ha az ember útnak indul, ne bízzon a német tudásában. Nézze át az illető ország nyelvtanát.)

— Sj, si, signore... — integet a lány, mintha értené a bonvolult titkot.

Péter folytatni akarja a diskurzust. Hogy mondjon valamit: — Portoguero? — kérdi s a földre mutogat.

A lány elérti. Si, si, — bólintgat. Péter most villogtatni akarja szellemét:—

Portoriko^ Costa-Rica. Havanna... Portorikó... — kiáltja,