Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: Csütörtökön délután

Csütörtökön délután

Reggel óta száguldottak már. A kis kék kocsi fürgén iramodott a pompás utón, a fekete-fehér kőkorlátok között berregve kanyargóit a gép, ócska, lapostetős házak, kerti csatornák, gondosan munkált kertek mellett vezetett az ütjük. Dallamos nevű városkák, pirosra és sárgára festett emeletes házak, albergók és ostériák, fasiszta bárdok és tarka egyenruhás katonák az autó kormánykereke mögül. Szürke templomok, kövezőmunkások, ágyus-üteg, a messzi dombok tetején finom castellók s a kerítések tövében méla ciprusok.

Péter szemét összehuny őri tva nézte a tájat. Egyszer már majdnem erre vitte az útja, tizennyolcban, amikor az utolsó menetszázaddal az ő tejfelesszáju mivoltját is kihurcolták a messze ködlő kék hegyek alá. A térképen, most hogy olvassa: Piave,— felrémlik előtte egy halom hulla s Dörfer őrnagy gondozatlan szakálla, egy Lörtlábu ló és az olasz lány...

...Rohan a kis kocsi. Reggel óta száguldanak már, mert Pál elhatározta, hogy estére Velencében vacsoráznak a Bauer- Grünwaldban s Triesztben sem engedett egyóránál több pihenést, pedig a halcsarnok mellett barna lány sétált s inkább elengedte volna Péter az ebédel, úgyis csak makarónis spagetti volt, és ki tudja kedvvel megenni azokat a halakat?...

Egyszer, tizennyolcban, majdnem járt ő már erre... Nem sikerült akkor közelebbről megnézni a velencei tartományt s ahogy most, annyi év múlva, elnéz a naptól forró földek fölött, Lulságosan békésnek, lagymatagnak találja az egész világot, itt, a vakítóan kék ég alatt.Pál

nem irgalmaz se kocsinak, se utasának. Szeme előremered, a széles aszfaltúira, dudál és jelez, kanyarodik és fékez, kapcsol és sebességet vált.

— Lassabban,— könyörög Péter, — látni is akarok valamit. Pál fölényesen néz végig rajta:

— Autózunk, fiam, országúton vagyunk, ez nem delizsánsz... Péter szenved. Ó, milyen szépek a hegyes ciprusok ott a kert közepében, ni, itt egy maszatos gyerek játszik a szökőkút mellett s amott a király képe egy ház falán. Apró csatornából pörög a víz, kukoricaföldek zöldéinek a patak partján, szőlőlugasok között vén néni csoszog, a templom harangja kong s egv borbély üzletének ajtajában két szájtátó álldogál. Függöny legyezi őket.

...Tizennyolcban egyszer. Nem, eddig mái' nem jött le az ezred. Valahol ott fönn, ahol a Garda-környéki hegyek kék-