Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Szemle - Reményi József: A modern angol és amerikai irodalmi szellem
Szemle sitette, amolyan irodalmi Nóra. H. G. Wellsről Arnold Bennett megállapította, hogy nem tud regényt Írni, viszont Arnold Bennett is csak az „Old Wives Tale“-el (Maupassant hatása alatt) kerülte ki a teljes irodalmi prostitúciót. G. B. Shaw dramatizált vezércikk. Somersei Maugham „Of Humán Bendage“ regénye klasszikus érték: többi munkája törmelék. D. H. Lawrence (nemrég halt meg) a szexualitás megkergiilt irómüvésze. Talán William Butler Yeats az egyetlen valódi költő, de ő is annyira belegabalyodott a spiritizmussal birkózó miszticizmusba, hogy elfelejtett nevetni. Nincs, goethei értelemben, egész alkotó. Az amerikaiak? Hol a Walt Whitman fajsúlyú költő? Sehol. A kollektiv-szinvonal különb, mint a háború előtt, amely a Viktória-korszak visszhangja volt, de a swinburni négy jelző és főnév keresztmetszetét még kevésbbé találjuk meg bennük, mint az angolokban. Eugene Ö’Neill a metafizika és nemiség társulásának fragmentuma. Theodore Dreiser szenvedélyes, de műveletlen és csiszolatlan. Sinclair Lewis még mindig az epater le bourgeois láztól kábul el. Edna ST. Vincent Millay tökéletesen versel, de a szonettforma mesteri harmóniája sem tudja szexuális függetlenségből eredő értelmi fölényének kétes mivoltát megszüntetni. T. S. Eliot visszamegy a tizenhetedik és tizennyolcadik század angol költőihez, hogy önmagát kiegészítse. Ernest Hemingway a brutalizált nemiség irodalmi fenegyereke. Más költőkre és Írókra is utalhatnék, de ezeket tekintem különösképen jellegzeteseknek. Nem akarom, hogy félreértsenek. Ismételten hangsúlyozni óhajtom, hogy nem vitatom el a tehetséget, sőt a zsenit sem egyiktőlmásiktól; amit fájlalok, az a hiánya annak a szintézisnek, amikor az emberi álom és a művészi megvalósítás csakugyan a mindenség kifejezhetetlen összhangjával vetélkedő egységgé alakul ki. Amenynyire lehet, a következő nemzedékek szemével próbálom ezeket az alkotókat megítélni. Nem törpék, nem is púposak, de nem óriások, vagy ha azok, akkor egyiknek a karja hiányzik, a másik bandzsít, a harmadik sánta. Persze a kor, amelynek irodalmi lelkiismeretei, ugyancsak deformált. Nem is lehetnek mások, mint amilyenek. De ha azzal számolunk, hogy közép, vagy keleteurópai szempontból a legirigylésreméltóbbnak mondott országok polgárai, ha azt vesszük figyelembe, hogy a fegyelmet és önuralmat hangoztató angolszász kultúra vagy módosított amerikai mivoltának emlőin nőttek fel, akkor meg kell állapítani, hogy a spengleri vészmadár rászállt az angol és amerikai élet vállára is. II. Hiába laboratórium az emberi test a kémia szempontjából, a könnyek magasztossága és a nevetés üdesége mégis költészet. Ezekben a modern angol és amerikai alkotókban hiányzik a biológia lelkisége és a teremtés beteg korlátokat romboló egészsége. Az amerikai humanisták a tudományt vádolják azzal, hogy az iro
