Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Simándy Pál: Jézus
Simándy Pál; Jézus tholikus aktivizmu« napjainkban megizmosodott mozgalma is mind határozottabban helyezkedik a szocializmus álláspontjára. Mindkét mozgalom élesen fordul a kapitalizmus, mint a Mammonimádás, az elnyomás és kizsákmányolás önző rendszere és a keresztyénség önző megrontőja ellen. És bátor és nyilt hitvallással áll oda a kor szociális követelményei és igazságai mellé ! Csodálkozva kérdezi az ember : mi történt a világon ? * Tudjuk, hogy a történelmi keresztyénség és a szocializmus hoszszu évtizedeken keresztül harcos ellenlábasai voltak egymásnak. Ez az ellentét többféle forrásból táplálkozott. Elsősorban is alapvetőleg abból a tényből, hogy „a keresztyénség — mint Makkai Sándor mondja — elválaszthatatlannak látszó módon összeszövődött és azonosult a polgári világrenddel.“ Hogy az egyház a kapitalizmus ideológiai igazolásává, támaszává és gazdasági és politikai függvényévé lett. Kétségtelen azonban az is, hogy a gyakorlati indítékon túl, elvi indokok is közrejátszottak abban, hogy ez az ellenséges viszony kialakuljon. Ez az elvi indok: a keresztyénség és szocializmus más-más, egymástól idegen és ellentétes szelleme volt. Úgy látszott a dolog, mint hogyha Jézus evangéliuma nemcsak, hogy nem adna kellő ösztönzést a szocialista szemléletre, de egyenesen akadálya lenne annak. Nagyjából az alábbi öt pont köré csoportosíthatjuk azokat az ellenvetéseket, amelyekkel a történelmi keresztyénség a szocializmus szempontjait és követelményeit hosszú időn keresztül elutasította magától : 1. A szocializmus az anyagi jólétben látja az ember legfőbb boldogságát és kizárólag annak megteremtésére törekszik. A keresztyénség tanítása szerint viszont a földi élet csak átmeneti állapot az örökkévalóság felé. Értékei mulandók és a Sátántól valók, amiket a keresztyén embernek a maga örök üdve érdekében meg kell vetnie. 2. A szocializmus a szegénység megszüntetését ígéri és a szenvedés kiküszöbölésére törekszik. Ám a keresztyénség felfogása szerint a szegénység, nyomor és szenvedés kiküszöbölhetetlenek a világból, sőt egyenesen nélkülözhetetlen pedagógiai eszközök Isten kezében, aki ezek által nevel bennünket alázatra, hűségre és türelemre. Éppen azért a szenvedő ember számára igy hangzik az isteni parancs: tűrj békességgel. 3. A szocializmus forradalmi utón, osztályharc, erőszak és polgárháború utján tör a hatalom felé és a maga programjának megvalósítására. A hegyi beszéd tanítása szerint azonban a lázadás és erőszak súlyos vétségek. Jézus arra tanít bennünket, hogy bántalmainkat és sérelmeinket megadással viseljük el, főleg pedig, hogy tartózkodjunk az erőszak alkalmazásától, különösen a polgárháború testvérieden magatartásától és véres borzalmaitól. 4. A szocializmus a külső, társadalmi keretek és gazdasági rendszer megváltoztatását tűzi maga elé — feladatul és abban a naiv hit
