Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Simándy Pál: Jézus
Simándy Pál: Jézus ben él, hogy a külső keretek megváltozása magába foglalja az emberi élet minden más kérdésének megoldását is. A keresztyénség álláspontja ezzel szemben az, hogy a külső keretek nem fontosak, hanem csak az azokban élő emberi személyiség. Mert hasztalanul változtatjuk meg a külső kereteket, ha bennük az ember a régi marad. Isten gyermekei számára a földi élet gondjai különben is közömbös kérdések. Ezek a világ dolga, amely a Sátán uralma alatt áll, intézze a világ a maga dolgait, a keresztyén ember ne szóljon bele azokba, hanem keresse a maga üdvösségét. 5. Ebből következik az is, hogyha a keresztyénség törődik is az ember testi és anyagi bajaival, mint ahogyan Jézus maga is törődött tényleg azokkal, úgy ez a törődés sohasem lehet öncélú. Sohasem szoritkozhatik pusztán csak arra a törekvésre, hogy az embert feloldja a maga anyagi és testi szenvedései alól. Hanem ennek a szociális törődésnek mindenkor missziói célzattal kell birnia, arra kell irányulnia, hogy e szolgálat által megnyerje az emberi lelkeket az örökélet számára. Célja tehát sohasem a test jóléte, hanem a lélek üdvössége. Épenazért a keresztyénségnek gondosan el is kell különítenie ezt a maga szociális tévé kenységét a világ bűnös és földi célkitűzésű mozgalmaitól és szervezeteitől. És most azt látjuk, hogy a történelmi keresztyénség mind erőteljesebben helyezkedik a szociális követelmények álláspontjára. Mi tör tént? A szocializmus programja és célkitűzései változtak-e meg, vagy a keresztyénség szelleme ? Tudjuk, hogy a szocializmus követelményei és célkitűzései változatlanul ugyanazok, mert továbbra is az anyagi jólét megteremtéséről, a szegénység és nyomor feloldásáról, a külső keretek megváltoztatásáról és a régi rend lerombolásáról van szó. És a keresztyénség szociális mozgalmai is ezeket a követelményeket tették magukévá. A fordulat magyarázata tehát kizárólag a keresztyénségben keresendő. A keresztyénség belátta talán, hogy tévesen emelte fel kifogásait a szocialista követelmények ellen ? A protestáns jellegű szociális keresztyénség mindenesetre eljutott annak a felismerésére, hogy a keresztyénség ellenvetései a szocializmus ellen — legalább is az egyházak részéről — nem viselik magukon az őszinteség bélyegét. Annak az egyháznak, amely minden időben aggály nélkül törekedett a gazdasági és politikai hatalomra és lelkiismereti furdalás nélkül alkalmazta az erőszak eszközeit és a háborút, mint elintézési módot, bátran elfogadta: nincs erkölcsi alapja arra, hogy a szocializmus célkitűzései és módszerei ellen elvi kifogásokat emeljen. Gyakorlatilag küzdhet ellene, mint veszedelmes vetélytárs ellen, de erkölcsi és elvi kifogások hánytorgatása nélkül. A katholikus aktivizmus, amely teljes függésben van az egyháztól, természetesen egy ilyen nyilt beismerésig nem juthatott el.
