Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Darkó István: Áldott krumpliföld
Darkó István.' Áldott krumpliföld Az ipolyfelőli végen emeletes gőzmalom, most igen csendes, mellette uj kocsma. A malom udvarában katonák ülnek, a kocsma ablakában rátekint Jenő ur, a kocsmáros. — Hová megy, Pesta?Int is neki, maga felé szólítja: — Tán elfogyott a sütnivalója, Pesta? Visszafelel a fejével:— El a hold, de nem a sütni valóm. Hangosan nem akar szólni, mert most már fontos és fenyegető ez az óriási csendesség, a szomszédos udvarban a heverő katonák hallgatása, a kocsmáros ijedt arcmozdulatai, szájának üres tátogása. Nemet mond Jenő urnák, szinte jókedvre deríti annak a félelme, s főképpen az, hogy most egy szemrebbenés alatt maga is meglátta egyedülvaló szándékánál; vakmerőségét. Két marokra kapja a kapát. Dolgos mozdulatot tesz vele a föld felé, igy mutatja a kocsm árosnak. Elint a nemismesszi Ipolynak, tuljára annak, a földek felé. Ezalatt Jenő ur már kint van a kocsmából. Piros arca, annyi rajta a hajszálfinom vörös ér, mint némely falevélen, izgalomtól reszket. Megragadja Pesta karját, betoloncolja az ivóba.— Tudja-e maga, mi az a kényszerzubbony, Pesta? — Háthogy tudom... Abba illesztene most engem Jenő ur. — Abba hát.— Peg olyan jól értem, hogy mit csinálok, mint a kutya az ugatást, az óra az ütést, a szél a fújást. — Én meg épp azt látom, hogy kapával a hóna alatt nekiindult a háborúnak. Amiyi emberség még van bennem, hogy nem hagyhatom.— Felnőtt ember erre mit felelhessen ? — Ja, ha igy utasít vissza, akkor már nem is szaporítom a szót.A farács mögé megy a fiatal kocsmáros, az üvegek, a hordók, a tölcsérek közé. Ott babrál. Sápadtan tekintget kifelé. — Jenő ur, legyen szives ide jönni. Szembe ülnek le egymással, az asztal fölé hajolnak. — Akkor hát mért akar megakadályozni abban, hogy kimenjek?A kocsmáros nem bir magával, az asztalt verdesi: — Bolond ember! Az Ipoly két partján szemben állanak egymással a katonák. Most szellőztettem itt egy kicsit. Egész éjjel tele voltam vörös katonával. Tőlük tudom, hogy támadásra készülnek. Hol a maga földje? — A túlsó oldalon.— Atyauristen! Pesta magának vége. Megrokkant a fejér«. Mit akar ott kapálni?
