Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Problémák - Reményi József: Szavak és lényeg
Problémák az orránál, az írott és kommercializált betűnek felelősségnélküli bitorlói, az irás prostituáltjai Mária Magdolna bűnbánó hajlamai nélkül, messzebb esnek a lényeget kifejező vagy kifejezni akaró szótól, mint a dilettánsok, akik őszintén Írnak, s az elvetélt metaforák Íróinak nevezhetők. Minek írni, ha tragikus megvertségünk ellenére mégsem törekszünk arra, hogy kozmikus énünk szóarcát fessük meg ? A világegyetem érthetetlenségét azok sem tagadhatják le, akik a misztikumot belehelyezik a babonák szótárába. Az ember csupa ellentmondás ; az alkotómunka, amely vér és vágy szülöttje, formát ad ennek az ellentmondásnak. Az irás célja elfeledtetni velünk tragikus szórakozottságunkat. Az irás célja megcsufolni a napdk egyformaságát, ráijeszteni az ijedelemre, különb magányt szembehelyezni a fölületes magánnyal, mondatokkal zászlórudakat faragni s szivárványszínű lobogóval indulni egy ismeretlen hadsereg élén. Minden igazi vers esetében azt érzem, hogy első sora visszhangja eltitkolt harmóniámnak vagy diszharmóniámnak. Amikor Babits Mihály megrázó versében, a «Dobszó»-ban azt Írja, hogy «Zsindely let ős régi háznak voltam gyermeke, Vad szobákban lapultam, mint fogoly őzike», az összes gyermekkori bánatok rám hullottak, mint sors fekete könnyei, amelyeket a tipikus sikeres verselő akkor sem tudott volna életre kelteni, ha verse egyébről nem szólt volna, mint könnyekről. Minden szó hazudik, mert nem tudja kifejezni a lényeget, de a szuggeráló szó, a metaforikus jelentőségű, a sokfelé ágazó s mégis szintézisben találkozó, a legkevésbbé hazug s feltétlenül a legártatlanabb. Minden szó a valóság viszonylatában bombasztikus, még ha olyan szürke is, mint az esős novemberi alkony: csak az a szó szűnik meg bombasztikus lenni, amelynek esetleges szürkesége azonos a lét szürkeségével. Minden mondat félrevezet, csak az a mondat nem, amely a lelket igyekszik kivezetni a zűrzavarból, ha nem is szünteti meg a a zűrzavart. Magasztos dac. Az ember akarata szembehelyezkedik a végzet akaratával, a copernicusi, newtoni, einsteini világgal, a theológiai földrajz hegyeivel és völgyeivel, a pszichoanalízis racionalizáló pathologiájával. Ez a metafora igazsága. Az egyetlen egyszerűség, amely egyetemes értelemben azt a látszatot kelti, hogy érthető. Hamletén át jobban értjük meg a szomorúságot, mint a szomorúságon át Hamletet. Ez az az eset, amikor az irodalom az élet lelkiismerete lesz; talán olyan életé, amely megsem érdemel ilye n lelkiismeretet. (Cleveland, Ohio) REMÉNYI JÓZSEF
