Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Fürjess Mária: Öngyilkosság
Fürjess Mária: Öngyilkosság dűlőkor döntő jelentőségű éveit és tisztánlátő, öntudatos ifjakként kerülhetnének a nehéz, reájuk nagy feladatokkal várakozó életbe. KRAMMER JENŐ Öngyilkosság Egy este az életem terhét szépen letettem, mert már sehogyan sem bírtam cipelni. Véres törést csinált a súlya a hátamon. Mikor az asztalra kiraktam, akkor láttam, hogy milyen nagy. Ezért volt olyan hangos a nyögésem, hogy már engemet is zavart. Elhatároztam, hogy többé nem cipelem. Mindenben megakadályoz, már járni sem bírok tőle. Azt hittem, szép, okos beszéddel rá tudom venni az elválásunkra. De ő hallani sem akart róla. Azt mondta, hogy csak a hátamon bir élni, ők nem tudnak a földön másképpen járni. Elhatároztam, hogy megszököm. Észrevétlenül kilopództam a szobából, az ajtót kulccsal kettőre fordítottam, hogy utánam ne jöhessen. Mire a kapuhoz értem, már megint sokkal súlyosabban kapaszkodott belém, mégj óbban húzott lef elé. Bármit csináltam, nem bírtam tőle szabadulni. Birkóztunk, ő volt az erősebb. Egyszer, hogy megbosszuljam magamat, kivánszorogtam vele a vasúti töltéshez. Szépen a sínre helyeztem és csupán ámításból én is melléje feküdtem. Úgy okoskodtam, hogy ha jön a vonat, én elugrom, őt meg szépen elgázolja. Nyugodtan folytathatom nélküle az életemet. Mikor a vonat közelgett, kaján örömmel fordultam hátra. Hízelgéssel megtágitottam a karmait, amelyekkel rám kapaszkodott. De amikor a vonat közel ért, a mozdonyvezető észre vette szándékomat, megállította a vonatot. Az utasok lármával leugráltak és azt kiáltozták felém, hogy szemtelen ember vagyok, meg akartam szabadulni az életem terhétől, pedig ha ők mindnyájan cipelni kénytelenek, vigyem én is.- Újra rám akasztották, s úgy éreztem, hogy sokkal súlyosabb lett. A vonat tovább ment. A fenyegető öklök figyelmeztetését láttam a távolodó vonatból és elhatároztam, hogy az élet terhét a vízbe fojtom. Onnan nem menthetik ki. Felmásztam egy szép magas hidra. Jókedvvel magyaráztam neki, hogy nézze, milyen szép, a vidék, milyen isteni szép
