Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Kázmér Ernő: Shylock utolsó napjai
Kázmér Ernő: Shylock utolsó napjai • irányi tója. A végzet egy kis csapat zsidó menekültet sodor a szigetre s a tépett, siilyedő hajó fedélzetén van Jessica és két gyermeke is. Apa és leánya végzetes találkozása az élet alkonyához érkező agg vándor utolsó, őszi napsugara. A két unoka zsidó lesz, a «Beth a Midrasch» legokosabb, legszorgalmasabb látogatói és amikor csendes, megbékélt lelke, ahogy az öreg Írások mondják, örök nyugvóra a «Gan Eden »-be tér meg, a mandulafák virágoznak és a kis község a pessah első széderjére készül. Ludwig Lewisohn Shylockjának zsidó héroizmusát nem a «Minderwertigkeitsgefühl» adja s mig a «The Island Within» hőse: Artur Lewy felőrlődik a meghasonlásbán, a modernséggel vívódó lélek önemésztő vergődésében, addig az ősz Shylock nemzete, osztálya helyzetével teljesen tudatos figura. Elsőrendben azonban egy izgatóan remekbe szabott emberi történet, tehát semmi szin alatt sem publicisztikai, vagy nacionalista szándék a sugalmazója. Sőt a szépiró itt kiemelkedően megnő, megcsinálja a maga külön világát, kihömpölyögtet egy nagy regényt, hogy amikor sodró áradata a torkolatba ér, megtisztulva mutasson ember előtt az emberre, akiben megérzékiti azt az embert és azt a zsidót, aki költőnek, olvasónak egyaránt ritka élmény. S e mély egység mellett a végső akkord embersége, a dús történelmi köntös atmoszférájának bámulatos igazsága, a múlt századok sorskomplexumainak és a sorsséma vonalainak párhuzamossága olyan közelséget futnak a shakespearei kompozícióhoz, amily közelséget regényíró ritkán ér el. Valakinek egy éve azt mondottam, hogy az előttem eléggé ismeretes amerikai regényirodalomban az első, az igazi regényíró Ludwig Lewisohn és megmosolygott érte, (ellenvetése is volt és Théodore Dreisert emlegette, Zola másik nagy amerikai követőjét ) most üzenem: nem érdemeltem meg a mosolyt. A tizenhetedik századba áttett zsidó nem konstrukció és nem kiizzadt figura, valóság, ahogy te, vagy én élünk és vagyunk, túl időn, téren, s akiket az időbeli távolság csak növel, nem kicsinyit. Tavaly még nem olvastam Lewisohn « Shy lock»-ját. Aki megmosolygott, talán most, ha újra Lcwisohnról beszélnék, néma kézszoritással felelne. KÁZMÉR ERNŐ