Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - Zerdahelyi József: Szakad a gát

Zerdáhelyi József: Szakad a gát

Nz akol kapuja megnyílott. Gőzölgött ki rajta az éccaka oda gyűlt juhmeleg. Bőgött belőle a nyáj. Kihömpölygött a háromszáz anyabirka. Kolompos vezérürü után tülekedett. A hosszú tölgyből belezett vályúhoz szaladt. Egy legény húzta a génieket vízért. Szapora hajladozással.

Gábor behúzódott a bacsó házába. Végignyult a lócán. A háznépe csendesen lépett a földes padlón.

Délre megjött Pesta a hat kópéval. Tele volt a szája mindenféle hírrel. Mert, hogy megállóit az utón a cimborákkal. Mind tudtak a Bikkről, csakúgy mint az öreg János. Mikor kiadta magából a sok mindent, még ennyit szólt:

— Borsy Pista tovább mondja a hírünket. Holnap a Máriáspusztán hálhatunk. Onnan csak egy fél éccaka a szakadék. Behúzódott az akolba. Olt aludta ki a járást.

Toronyay alkonyaikor elköszönt a háztól. Hívta a szakadék. Az Ő tanyája. A sziklaóriások odúja. Benne habosra szaladó patak dalolt ott robajló zenével.

Sietett.

Mögötte suhogott a gondja. Gyötrődés a lányért. Utána nyúlt két hosszú karjával. A vállára nehezedett erős szorítással. Gábor nekifeszült derékkal egyenesre igazítóLta a lépését. De ahogy az éjszaka befogta a szeme világát, mind jobban erőt vett rajta. Végig melegedett a testén. Szívódott a vérébe. Kipárázott a száján a melege.

Hesegette.

Aztán, hogy mindig visszajött hozzá, ököllel támadott rá.

De az csak ment utána. Vele.

Érezte.

Szenvedte.

Amikor a szakadék bozótba takart kapuja előtt megállott, Dankó Pesta beérte.

Hason csúsztak a sötét nyíláson át a föld alá a baradlába. Világot gyújtottak, aztán jó darabig görnyedő derékkal haladtak. Egyszer Gábor megállott és elkezdte bontani a kőfalat. Könynyen mozdult a nehéz kő. Szűk ablak nyílott a helyén. Szél csapódott be rajta. Patakzugás hangját hordta. Keresztül buktak a nyíláson.

ZERDAHELYI JÓZSEF