Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - Zerdahelyi József: Szakad a gát

Zerdahelyi József: Szakad a gát

Zsiványéletbe. Ott nincs szenvedés, csalás. Ott csak veszély van... egyenesség!

Leroskadt a harmatos padkára. A földet nézte. Csendesen szakadozott belőle a. szó.

— Megyek.

Muszáj. Más életbe. Ez nem való nekem... ajtók, zárak, tövises asszonytestek. Börtön. Nekem szélesség kell. Az egész világ... Te itt tudnál tartani. Láncra fűzhetnél... a szájad ize. De te elküldesz...

— Ne

menj el! — jajgatott ki a lányból.

Gábor nem hallotta.

Tornyosodott felettük a csend.

Ilona szivéhez ütődött.

Szétszakadt a két ember. A szakadás nyomán vércseppek hullottak.

❖

Gábor nehezen találta meg a régi hangját.

Azzal szólt a Dankó ablaka alatt:

— Megyünk

a Bikkbe.

— Sok

időre ?

— Amig

a disznóba tart.

— Értem.

— Még

az éccaka elindulsz. Mind a két falka kopót elhozod. A Szirma-tanyán várlak.

— Meglesz

— mondta ki Dankó Pesta a búcsúztatást.

Toronyay nekiindult a kétnapi járóföldnek. Elkerülte az emberlakta helyeket. Minden titkos járót ismert. Hajnal játszott a köddel, mikor a tanyára ért.

Juhász János volt ott a gazda. A bacsó. Bizalmaskodón fogadta Gábort, de alázatosra hangoltan szólt.

— Régen

volt nálunk a tekintetes ur.

— Régen.

A kutyákat várom. Erre senki se jár.

— A

madár se.

— Mi

hir a Bikkből?

— Vigyázzák

az erdőt nagyon. A herceget várják. Hordják a medvének a dögöt.Harminckét csendőr is vigyázza.

— A

Nagykövön ki a kerülő?

— Horgos

Andris. Itt lakott a szomszédba tavaly. De, hogy olyan nagyerejü, meg hogy szive van neki, elcsalták.

— A

mi tanyánkat nem tudja?

— Nem

hallottam. De hát oda ember még el nem jutott.

— Hát

én mi vagyok?

— Tigris

vagy medve. Tudja az ördög. Vad.

(Gábor elmosolyodott.

Több beszéd nem volt. Szalonna, kenyér került, meg sajt. A tetejére kutvíz.