Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - Sebesi Ernő: Lélekző ucca

Sebesi Ernő : Lélekző ucca

Az utolsó szótag a szájpadlásán rekedt.

Egy ütés útját állotta.

De egy szörnyű erőfeszítéssel kijött a hanggal.

— Olvassátok! Hat korona!! Csak hat korona!!!

Tovább nem bírja.

Hurkák dagadnak ajkai helyén.

Az ütésekkel jóllakott az újságos.

Lekváros lepény terül el az orra helyén, sötét megalvadt vérével.

Egy rendőrtiszt tudákos grimásszal a pupilláit nézi.

— Ez megőrült!

— Hé, telefonálni!

— Mentők!

Morgás sajnálkozik rajta.

A kocsi idegurul.

— Miféle kórházba?

— Nem kórházba! Fogházba vele!

A kocsi elgurul.

Véresen támolyog ki a kocsiból.

Bámészkodók felé suhintanak a gumibotok.

Egy rikkancs rohan a kocsi mellett.

Siheder hangja úgy suhog a szenzáció mögött, mint egy papírsárkány uszályos farka.

A kapu megdöng az újságos mögött.

— Talán napihir leszek — buzdul benne egy csudálkozás, de ennél a csudálkozásnál sokkal nagyobb az elámulása, hogy még nem fekszik a boncasztalon.

A tömeg megdermed. Bizonytalansága fullasztó.

D® azért csak tovább lélekzik az ucca !

SEBESI ERNŐ