Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - A magyar nép daloló lelke

Mottó:

lm, hozzák a szűz koszorút Viloja pántlikával,

Oda viszik, hol nem lösz bú, Az öröm vál táncával,

Szép zöld nized e koszorú,

Ne légy tehát szomorú, Ne légy tehát szomorú.

A magyar nép daloló lelke

(Szegedi népdalok 1)

A magyar nép felé irányuló figyelmünk már többé nem az egzótikumoknak kijáró érdeklődés. Mindennapi gondjaik, érdekeik, életüknek sokágú dolgai már a mi gondunk-bajunk s egyszersmind érdekünk is. A magyar parasztság társadalomszemléletünkben a magyar élet és jövő hordozója s melléje akarjuk szegődtetni ebben a hivatásban a magyar munkást és a hozzájuk hajló intelligens vezető elemet.

A nép nekünk a legizmosabb lelki energiákkal, kitermetien ősi erőkkel s egyszersmind okos felhasználás nélkül lévő materiális lehetőségekkel bővelkedő jövőbiztositék. Nem ismerünk „legfelsőbb“ tízezret, csak legfelsőbb milliókat ! Hozzájuk megyünk vissza és velük együtt akarunk ismét előrejönni, az igy égés 7ebb ésigazabb magyar élet homlokterébe.

Társadalomtudományos érdeklődésünk is ezért keresi elsősorban a magyar nép problémáinak körét. Az elméleti felderítő munka meg akarja előzni azt a valóságos menetelést, amelynek rövidesen meg kell ndulnia, ha a magyar élet folytatását biztosítani akarjuk.

Számunkra minden fokozott jelentőséggel bir, ami magyar népünk gondolkozásmódját, lelkét és tehetségeit előmutatja. Ahol nagy belső izzásban, feszitő erejű lefojtottságban élő lelke fellélegzik s a magasságok pihentető távlatai felé röpül : művészete, játéka, zenéje, irodalma is értékes kincs a számunkra. Tisztán akarjuk összegyűjteni, megismerni és a magyarság közös értékévé tenni.

Ezt a munkát izzó szeretettel indítottuk el a Magyar írásban. Felszólítunk mindenkit, aki ebben segítségünkre lehet, hogy a szlovenszkói magyer nép ipari-, irodalmi-, mesélő- és dalos-művészetét a Magyar íráson keresztül mentse meg a számunkra. Ahogyan példaadóan a szegedi egyetemi ifjúság tette. A kiskunhalasi tanyák között gyűjtötték össze ezeket a népdalokat. Tanyai agrársettlement mozgalmuk tudományosan nyúl a szegedvidéki magyarság életkérdéseihez, de nem feledkeznek meg a népi művészet megőrzéséről sem. A Magyar írás kiterjeszti ezt a munkát a Csehszlovákiában élő magyar népre is.

„Szép zöld nized e koszorú, ne légy tehát szomorú !“