Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Az erdélyi magyar írók látogatása elé
Tamási Áron: Nyilatkozat ők egyetértsenek velem abban, hogy : A szétszóródásunk nem lehet akadálya annak, hogy egy fiatal, új és heroikus magyar irodalmat teremtsünk, és semmi sem lehet akadálya annak, hogy ezzel az irodalommal a tömegek felé forduljunk, akik osztály-elnyomás, hivatalos hatalmi-elnyomás vagy nemzetiségi elnyomás alatt feszülnek. Várom, hogy politikusokkal találkozzam, akik belássák, hogy: Az igazi politika már nem szolgálhatja a sovén hatalmaskodás kártevő játékait, hanem az emberi szabadságot és a gazdasági javak igazságos elosztását. Várom, hogy papokkal melegedjem össze, akik elismerjék» hogy : A keresztény vallások iránti bizalmat csak egy új vallási megújhodás állíthatja vissza. Várom, hogy polgárokkal találkozzam, akik már meglátták, hogy a polgárság elveszítette osztály-erejét és nem a kapitalizmus roncsaiba kell kapaszkodnia, hanem a munkás- és paraszt-tömegekhez kell csatlakoznia. Várom, hogy egészségesen és vidáman érezzem magamat az egész irodalmi körutazás alatt. Ennek lényeges feltételei, hogy mindenkihez kedves lehessek, akit megszeretek; mindenütt őszintén beszélhessek, ahol jól esik ; a széptermetű hölgyek higyjenek nekem, ha érzelmeimről beszélek; ihassak kevés, de igazi bort és legyenek jó szivarjaim. 2. Hogy vélekedem a kisebbségi magyar irodalomról ? Úgy vélekedem, hogy csak biztató jelei vannak, de különben még eddig gyengének, szervezetlennek és főképpen gyávának mutatkozott arra, amit emberi és nemzeti sorsánál fogva egyaránt vállalnia kellett volna. Nevezetesen nem küzd a szükséges erővel az emberi jogokért, amelyeket több oldalról és kitartóan tépnek le róla. Nem küzd az elnyomás ellen, ami egyik részről osztályjellegű, a másik részről pedig a nyelve és sajátos népi kultúrája ellen irányul. 3. Mi a véleményem az erdélyi irodalom kérdéseiről ? Ebben a kérdésben, rövid néhány sorban, még Ízelítőt is nehezen adhatok. Általánosságban megjegyezhetem, hogy az erdélyi irodalom a húszas években megindult fejlődésének minden vonalán megtörni látszik. Meglazult és sok helyen el is fonnyadt az a feszítő erő, amely annak idején egy új magyar irodalmi megújhodás kezdetét kívánta jelezni. Visszaesést mutat termelésének mennyiségében s emellett minőségében is sokszor alatta marad a korábbinak. A transilvánizmus jelszavát kopottá tette, mert sokat használta anélkül, hogy megtöltötte volna új sorsának megfelelő tartalommal. Általában úgy látszik, mintha máris függvénye lenne a magyarországi irodalomnak: fáradságában, probléma-kerülgetésében és jelszavakkal való ügyeskedésében. Vannak azonban még forrásai és vannak itt-ott háborgó erői, amelyek új lendületre lökhetik ismét. 4. Mi a véleményem az új magyar irodalom helyzetéről ? Az a véleményem, hogy hallatlan elégedetlenség és belső lázongás fűti át a talaját. Az elégedetlensége és a lázongása azoknak, akik úgy hiszik, hogy elsősorban az irodalomnak kellene világos
