Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Az erdélyi magyar írók látogatása elé
Tamási Áron és Szentimrei Jenő: Nyilatkozat ságot gyújtania, hogy az elnyomott erők lássák a jövendő magyar utat. Világosságot, amelyben a feudálizmus mamutjait múzeumba lehet rakni, a kapitalizmus aránytalanul nagy kelevényeit meg lehet operálni és a klerikálizmus színes és mérgező buborékjait szét lehet fújni. A magyar sajtó többször hangoztatja irodalom-pártolását, közben pedig vagy nem közöl irodalmat, vagy olyan irodalmat közöl, amely csak a levegőt veszi el az igazi elől. Az Akadémia és az irodalmi társaságok, igen ritka kivétellel, a legnagyobb ellenségei az irodalomnak. Az az ötvenes generáció, melynek több neves tagja van, minden lehető és jóindulatú erőfeszítésével sem tudja előbbrevinni a magyar irodalmi kibontakozást. Úgy hiszem, hogy a munkásság és a parasztság irói fogják felgyújtani az igazi lángot. És ebben egyek és együtt lesznek az új magyar irók : a magyarországiak, az erdélyiek, a szlovenszkóiak és a bácskaiak egyaránt. TAMÁSI ÁRON. Mii várok reménybeli szlovenszkói látogatásunktól ? Találkozást, testvéri kézszoritásokat, uj barátokat, uj ösztönzést magunk, mint szlovenszkói irótársaink számára. A kisebbségi magyar irodalmakról ? A természetes ösztönnek, a néptöredékek életrevalóságának megnyilatkozásain túl, melyeknek csak egészséges hatásai lehetnek az egysorsuakra: szabad és friss lendületet várok a kisebbségi magyar irodalmaktól. Friss erőt, mely közvetlenül a tömegekből merít, melyeknek az elhivatás élére állította. Ebből pedig: egészséges hatásokat a nagyvárosi szoba- és kávéházi irodalom elmélyülése irányában. A kisebbségi magyar irodalomnak kötelessége visszaadni az irodalmat az életnek s eleven figyelmeztetőket állítani ott, ahol az élettől eltávolodott irodalom sablonná akar merevedni vagy egyszerűen csak a jólfésült rutinjátékos fitogtatása akar lenni. A szlovenszkói magyar irodalmat fájdalom, nem ismerem annyira, hogy véleményt merjek róla mondani. Egy-egy nevet kiemelni céltalannak és áldatlannak tartanék. Az, hogy valaki szélesebb körben ismert, különösen ma nem egyértelmű a kevésbé ismert nevek kisebb értéküségével. Az elmondottakban érzésem szerint benne van az is, amit az uj magyar irodalmi helyzetről általában mondhatnék. SZENTIMREI JENŐ Az önálló erdélyi magyar irodalom megszületése épen úgy a történelmi véletlen müve, mint néhány tollforgató szives elszántságáé. Páran, irók, akiket Trianon itt hagyott, meg akartunk maradni íróknak. Budapestre most már még kevésbé számíthattunk. Egyáltalában vidéki iró Budapestre sohasem számíthatott. Ott állandóan közelharc folyt a legszerényebb irói érvényesülésért, protekció, előszobázás, olcsó megalkuvás jutott még annak a becsületes szándékú Írónak is osztályrészül, aki történetesen ott botorkált közvetlenül a tűzhely közelében, hacsak nem tudta megnevelni a sajtó
