Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Égő csipkebokor

hallgat, mint a csuka. Mi baja Józsika ? Tekintsen rám, mi baja lehet magának az enyémhez képest ? Én vagyok az egyszeri szegény ember, aki megyen megszerezni a burkuskirály lányát, de még egyáltalán fogalma sincs, hogy melyik az a három mese, amelyikkel a hódítást elvégezheti.

Gózon Józsi hátrafordúlt:

— Én csak annyit mondok neked, Gyuri, hogy ha igaz, amit a titkár úr mond, hogy engem az a nő becsapott, akkor én máma berúgok és reggelig pléhre csúsztatom őnagyságát.

A titkár tiltakozott :

— Ejj, bolondok vagytok. Én nem mondtam azt, hogy a prágai nagyságos asszony becsap téged. Csak annyit jegyeztem meg, hogy tudomásom szerint már tavaly elvált az urától. Tudja az ördög, hogy mit akarsz te, abba én nem avatkozom bele. Te meg Gyurikám most mulatni mégy, nem pedig meséket mondani. Csodálom, hogy néha milyen zavaros a te fejed ! Összevissza beszéltek, célozgattok, példálózgattok, hát én ezt nem kívánom ! Érted ?Gyurihoz

hajolt, a száján erős italszag párázott elő, lapos üveget nyújtott a keze :—

Húzzatok egyet és szervusztok. Az ilyen brúdert szeretem, amelyik még józanan kezdődik. Aztán csend legyen a mesékkel. Minden rendben van. A baj majd akkor kezdődik, ha valaki azt mondja nekem, majd megfelelő idő múlva, hogy uram, ön be van rúgva. Mire én azt mondom, hogy: kuss, szájat be, én még mindig szin-rozzant vagyok. Szervusztok.

Húztak egyet az üvegből, kezet fogtak. Az autó sima utón száguldott, Gyurinak az jutott az eszébe, hogy ideutaztában a búgó motor a hegyenülő csillagok felé vitte s most a csillagokból elszántan kívánkozik vissza a 'fénytelen földre.

— Páciens vagyok, — ezt mondta megint, s most más nem értette ezt.

Egyszer az esti vonaton egy csinos fiatal anya kislánykáját lefektette s alvásra unszolta. Párnákat rakott kis teste szöszke feje alá, maga a pad szélén szorongott. Aludj bogaram ! Aludj csillagom ! A kicsi álmos madárhang akkor ezt felelte : Majd, ha a kerekek játszani kezdenek a földdel, majd akkor én is elalszom. A vonat az állomáson állt, a kisgyermek azt várta, hogy elinduljon.

«Észre sem vettem, hogy a titkár közben sűrűn ivott. Jól érzem magamat. Mindenkinek van valami baja. Nekem az enyém a legfontosabb. Az a szerencse, hogy teljes erőmben vagyok. Az éjjel rendbe teszem a sorsomat. Előttem megvilágosodott a világ. A szemem is örül, hogy tükörnek érzem a bajaimat s alkalmam van beléje tekinteni. A kerekek játsza-