Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Egri Viktor: Csúf Ádám élete

Egri Viktor : Csúf Adám élete

a vadhúst. Csak amikor már gügyögni és vastag kicsi tagjaival csuszni-mászni kezdett a gyerek, a szivére ereszkedett a félelem, hogy valami éktelen kelevény ez és nem nehéz szülése nyoma. A bányaorvoshoz vitte a kisdedet és vigasztalódva hozta haza. Operálni kell Ádámkát, de csak ha majd nagyobbacska lesz. Most nem engedheti az orvos kése alá. Még puha a bőre, gyengék a csontocskái, nem birná pici szive.

Az apa vállat vont az anya reménykedő szavára. Neki mindegy volt. Nem kívánta látni a gyereket, az útjában sem volt, amióta nehéz álmából nem ugratta talpra harsány sírásával. Csúf arcáról lesiklott a szeme, eszmélő értelme, gőgicsélő hangja nem vert benne visszhangot. Az apai érzés elfonnyadt születése napján, amint először meglátta.De

egy estén, munkából jövet, átbillent benne minden érzés. A szomszédasszony a kerítésnél állt és rikácsolva rácsapott a kerítés alatt guggoló gyerekre.—

Ebadta csúf kölyke, az én kertembe ne mássz !

— Mit akar a pulyámtól? — ugrott oda a bányász.

— Dugja el. Maradjon az anyja szoknyájánál.

— Mit vétett magának ?

A szomszédasszony apróra húzta szemét. Sziszegve lobbant fel benne a gyűlölet.—

Elég, hogy a világon van. Az ilyen ördögfajzat ! Még megbabonázza az embert.

Keresztberakta kezeit hordóhasán és zsémbelve elcsosszant. Ádámka a korhadt lécek alatt olyan ijedten összcgubódzott, mint egy megriasztott csiga. Ép szeme az apján függött, a szája elbiggyedt, de nem sírt. Éliás lehajolt hozzá. Ámuldozva nézte. Még sohase látta a fia szemét. Alig gügyög, de a szemével már beszél, aranybarna bogara mögött bánat vet fátylakat, mintha tudná, milyen átokkal vert az élete. Ölbekapta s bevitte a házba.

— Na babukóm, kicsi potykám, megbántott a néni. Rossz néni, virgácsot adok neki.így

mizserálgatva dajkálta lefekvésig. Az asszony felgyulva nézte, mintha őt ajnározná az ember. Hogy bomlott belőle a meleg, — talán még összeforr szertehulló életük. Talán még fölcsiholódna hamuvá vált szerelme, ha méhe újra megnyílna szép, életerős magzattal.

Másnap Éliás két nyulat hozott Ádámkának. Falécből ólat ácsolt és friss salátalevéllel, lóherével telerakta alját. Ádámka szívrepesve nyulkált az eleven játék után. Két felhőboly, kalapáló kis szivekkel, úgy bújtak meg csöpp ölében. Tenyeréből ették a zöldet, ott ugráltak a lábánál, finom orrukkal szaglászva, ha az ólból kieresztette őket.

Kalitkába cinege került, egy törtlábu fecskefiókát ápoltak épre, majd egy kölyökkutyával jött haza Éhás. Ahogy Ádám