Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Egri Viktor: Csúf Ádám élete

Egri Viktor : Csúf Adám élete

menten simára tisztul a kisded arca.

A vénasszony összetette kezét a hasán és csendes daráló hangon vigasztalta:—

Úgy tesz, mintha nem látott volna ilyen pici pulyát. Mindem1 olyan. Na, ne jajgasson már ! Kicsit megnyomorodott a fejecskéje, mert hát olyan nehezen vergődött világra. Olyan baba lesz ez, hogy a csudájára járnak.

— Elmúlik magától ?

— El hát.—

Mikor ?—

Hamar szivem. Csak aztán csinján bánjon vele, hogy hideg ne érje.

Előregondolt a bába, őt vád ne érje. Bemondta, a lehelettől is óvni kell a pólyást. Az ő hibájuk, ha a rútság odadermed a gyerekre. Hüdött lett az arca, attól olyan torz.

Az anya mohón hallgatta a vigaszt. Iszonyata már felengedett és két kézzel nyúlt a pólya után.

— Fiúcska ?—

De mennyire !—

Isten szent báránya, könyörülj a fiacskámon, — pihegett az anya. Még jó, hogy nem lány. A fiú, ha rút is, egész embernek számit.

Nehéz, döngő lépések hangzottak. Éliás, az ember, jött a tárnából. Bocskorban, szénporosan, ahogy volt, benyitott. Egy tekintettel befogta az egész szobát, viharos kedvvel meglengette kalapját és odacsapta a padlóra. Táncos, részeg örömmel kurjantott, ahogy a pólyát meglátta. Odarohant, de a vénasszony sikított és védő karral elállta útját.

— Lassan hé, puccolódni előbb !

Éliás elgyávultan hátrált. Itt most ez a fekete, összeaszott vénasszony az ur.—

Fiú, ugye ? — gőgösködött apai önérzete, s kurjantott újra, hogy a bába biccentett.

Hamar megmosakodott a konyhában és bejött csuromvizesen, hatalmas mellét bolyhos törülközővel dörgölve.

A forrórafülledt szobát már megülte a homály. A pólya fehér vásznai közt mint egv megalvadt vércsepp virított a csecsemő feje. Az apa megütött lélekkel nézte. Úristen, ez a vinvnyogó formátlan hús az ő gyereke. Ember ! Hús a húsából !

Zengő, világot ölelő öröme tehetetlen haragba bénult. Lassú mozdulattal eltolta magától a kisdedet.

Rá se nézett azóta hetekig, hónapokig.II.

Nagyapja után, aki egy sziléziai szövőgyár gépmestere volt, a keresztségben Ádám nevet kapta a gyerek. Anyja jámbor alázattal hitt a bába szavában és minden nap kisebbnek látta