Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Ego csipkebokor

A két titkár, vagy tanácsosféle elismergeLően lóbálták a fejüket. A kövérnek olyan kopasz fej ült érthetetlenül vékony nyakán, mint egy körlealaku nagy csengettyű. A nyak látszott a csengő nyelének. Avval rázogatta, csak éppen nem hangzott.

— Fogom én őket erőssen, — vitte tovább Gyuri, — de ezegyszer kibújtak a kezem közül. Mikor aztán elkaptam őket, eléhederintettem a lőcsöt, nekikálltam, mert el akartam látni egy kicsit a bajukat. Hanem ahogy rájukfogtam a rudat, úgy nyukálták felém a fejükkel, úgy nyihogtak, úgy táncoltak, akkorákat néztek a golyhó nagy vizes szemükkel, hogy nem volt indulatom bántani őket...

A miniszter egy darabig elnézegetett a szobában. Ujjai hegyével dobolt egyet-kettőt a karosszék bőrén, aztán intézkedő, biztos hangon egészen másfelé indult:

— Ide hallgasson, kedves barátom. Felvetek maga előtt egy kérdést, és hozzáfűzök majd egy kérést: vegye jól fontolóra a szavaimat, keressen majd föl és adjon nekem választ. Három napig itt tartózkodom, mert holnap és holnapután gazdasági konferenciát tartunk Ólureden.

— Tessék parancsolni, — csodálkozott Gyuri.

— Elöljáróban megkérdem magától, hogy otthon, a faluban, esetleg nagyobb körzetben, valamilyen formában vitt-e már szerepet, a társadalomban, valamilyen pártmozgalomban, a községházán, egyszóval valahol ?

Gyuri visszakérdezte egyenesen:

— Miért gondolja ezt, tisztelettel miniszter úr ?

A miniszter elmosolyodott:

— Azt is megmondhatom. Én úgy látom, hogy maga vezető szerepre született. Gondolom, hogy szava van otthon, hogy már más és maga is felfedezte az alkalmas voltát. Látja, egyenesen beszélek, nem kertelek !

Kíváncsiságon, gyarapodó, önérzetes megelégedésen kívül valami más is megmozdult most Gyuriban. Apró szárny bukkant elő a lelkén kétoldalt. Előrehajolt, belenézett merészen a meredek, tágas, mély és magas titokba, ahogy egyelőre ködösen, de tisztuló látványként elővarázsolódott a kecskeszakállas idegen ember szavaiból. így származik a varázslat. Valaki mond valamit, egy igét, egy lehelletet, egy jelszót tesz s egyik ujjával oda mutat egy pont, egy rés, egy gondolatnyi villanás felé s aki figyel, ezekből a semmiségekből a szempillantás alatt meglátja s megfejtheti jövendője eshetőségeit.

Gyuri belseje megtáncolt az izgalomtól. Most valami igazán nagy történik vele.

— A háború után csak a dologgal volt gondom, miniszter úr. Nem mondom, néha elbeszélgettem, elpolitizálgattam az öregekkel. A tavalyi választáskor beszéltetni akartak, de bizony