Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Figyelő - Győry Dezső: Az ifjuság a kapuk előtt
FIGYELŐ AZ IFJÚSÁG A KAPUK ELŐTT 1. A bajpalástolás ideje lejárt. Esztendőkön át a fiatalság élcsapatai hirdették a szükrácsu Szlovenszkón szerte a ténymegismerés, helyzetfeltárás és a meztelen őszinteség jelszavát, nem titkolható szükségességként. Ezen a szűk magyar kis, mert kényszerkollektivumon belül jó esztendőkkel ezelőtt megindult egy egészségesedési folyamat. Olyan, amelyik példaadásra alkalmasan, szinte azt mondhatnók, a szimbólum erejével és vitalitásával, a szimbólum rangjával, meg akarta keresni és meg akarta valósítani a megváltozott világ megváltozott magyarságának uj és friss formáit. El nem vitatható tény, hogy a keresés megindult. De még a testvérönzés és szülehiuság sem olthatja ki a szomjat: a megvalósulás poharában alig van egy pár harmatcseppnyi belőle. Felfedező ut volt ez, de az inkább egyenként, mint kollektive érté ket jelentő úttörők nyomában nem járnak útépítők. Az uj magyar lélek és uj magyar élet mérnökei, kőművesei, iparosai, telepesei nem civilizálnak a csapások nyomán. Csoda, hogy nem nőtte be a nyomokat a fü. — A szlovenszkói magyar társadalomban ezek a megmozdulások eddigelé csak negativ hullámgyürüket vertek: a partokon morajlott ugyan a mozgás, nagyobb volt a zaj. Ami megindította a hullámzást: csak látomány maradt. Természeti tünemény, tenger és part egymástformáló földalakitása nem következett be. 2. De maradjunk a valóságnál. Ez röviden annyi: az összmagyarság fiataljai közül először s azóta se túlszárnyalt erővel épen a szlovenszkói magyar kis kényszerkollektivum fiatalsága ébredt rá történemi szerepére, vállalta ezt s nehéz, eszköztelen helyzetében is, tőle telhetőén igyekezett levonni ennek a konzekvenciáit, lanülni és művelődni, beépülni az uj Európába és a kor világáramlataiba, a magyar élet súlypontját a magyar kollektivum nagy tömegeibe ereszteni le s mindezek és még sok minden végén egy olyan magyarságot kitermelni a Dunamedencében, amely arcánál és alkatánál s képzettségénél fogva eo ipso alkalmas a középeurópai kérdés korszakos, igazságos és nélkülözhetetlen megoldására: például, elöljáróul a többi Dunamedencei népek élén. Tehát uj erkölcs, uj társadalom, mélyebb kultúra, több civilizáció, más politikai és gazdasági vezérelvek és mindezekig is: tömegnevelés.
