Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Figyelő - Győry Dezső: Az ifjuság a kapuk előtt

466

Figyelő

3.

Erdélyben, Magyarországon, a Bánságban — főleg irodalmi és mozgalmi csoportok — figyeltek föl erre a megmozdulásra s a csehszlovákiai magyarság életerejének egyik lemegbiztatóbb bizonyságául méltányolták fel. Ha nem is részleteiben, de vázlatában. Rendjén volna.

Azonban a losonci Madách-kör eszmetüzései óta tiz, a mozgalmi szervezkedések óta hét esztendő telt el. Mi a való helyzet ? Itt nálunk, ahol esztendőkön át volt egy különleges, érdekes és értelmes „ifjúsági kérdés“, ami ma már többet jelent kor és generáció külömbségnél, többet kisebbségi és nem kisebbségi magyar életfelfogás differenciánál: világhorizont és világeszmék adták meg kulisszáit s egy uj erkölcs utáni lelki vágy volt suffitavilágitása.

Ezért is tudott fölfigyelést kelteni annyi külömböző fajtájú szellemi, sőt — politikai berekben is.

Egy baráti levélből olvasom: Ti ott legalább elindultatok a helyes utón, szavatok van, szerepet visztek a közvélemény alakításban és a közéletben, de mi. . . stb. Már nimbusza van „a“ szlovenszkói ifjúságnak. De túl a jól eső öntudaton ez a kedves elírás hamis és valótlan. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy az irodalom és ifjúság közös fórumán nyíltan ki vallhassuk: az ifjúság a szlovenszkói magyar életben eddig nem vívott ki mást, csupán tapsot vagy gáncsot, de ezek egyike sem — eredmény. A szlovenszkói magyar ifjúságnak nincs kellő szava sem a közéletben, sem a közvélemény alakításában. De nem csak szava nincs, de megillető helye sincsen. Hogy ez igy van, ma már vezérlő politikusok mondották nyilvánosan, elismerve ezt az évek óta hangoztatott felfogást. Mert a bajpalástolás helytelenségét újabban nyíltan hirdetik közéletünk hivatalos vezetői is. (Sajnos, nem az ifjúság igaza, de más helyzetkényszerek hatása alatt, s igy ez a fordulat sem a mai számlánk követel oldalára íródott).

Ennek a kis írásnak célja az ifjúság oldaláról nézni a kérdést. Bevallott célom az, hogy jogos vagy jogosnak vélt életigenlésünket szólaltassam meg a saját nyelvünkön s a szájizünk szerint. Nem lehetünk tehát azzal megelégedve, hogy „az irók“ fiatalok s ezeknek — több kevesebb — irányitó szavuk s befolyásuk van. Másról van szó. S akár valljuk, akár tagadjuk, tény, hogy a közéleti szerepléstelenség vagy szerepléslehetetlenség a fiatalságban elégedetleneket szül és nevel. A tavaly tavaszi „harmincéves mozgalom“ megnyilatkozásai s leszögezései le nem moshatók. A magyar ifjúság élni akar és helyet akar a nap alatt a szlovenszkói magyar kollektivumon belül is s úgy érzi, hogy ezt eddig nem kapta meg. Jellemző, hogy ezt főleg azok hangoztatják, akik még leginkább kapcsolódnak bele a kisebbségi magyar közéletbe. Igen. Felelősségük tudatában, helyes helyzetismeretüknél fogva, előrenézőén teszik.