Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Zapf László: A mai szlovák irodalom
Zapf László : A mai szlovák irodalom lúl határozottan két generációt különböztethetünk meg. Az egyik az 1918 előttről visszamaradt, a másik az 1918 óta felnőtt fiatal generáció. Közöttük nemcsak biológiailag lemérhető időkülönbség, hanem új történelmi kort jelző generációs választófal van. Az idősebbekre jellemző, hogy a jelen elől a múltba menekülnek, kedvenc megnyilatkozási formájuk a történelmi regény, elbeszélés, ballada vagy románc. Legjobb esetben az 1918-as felszabadulás dicsőítéséhez jutottak el, vagy a múltban ennek a történelmi ténynek a gyökereit keresik, mint Kukučín két nagy regényében a csehek és szlovákok Stúr idejében megalapozott közös történelmiségét. Az új hazában keletkezett új viszonyokkal nem foglalkoznak ezek. Még a közéjük tévedt fiatal Krčméry is, aki valamikor a felszabadulás dalnoka volt, 1930-ban kiadott verskötetében a múlt regéit énekli meg, a jelenhez egy szava sincs többé. A többiek korban is idősebbek: Kukučín, Jégé, Vansová, Tajovský, Podjavorinská, Jesenský, Roy stb. A fiatalok ezzel szemben a jelennel foglalkoznak, különösen az 1918 óta zajló szlovák történelemmel. Közéjük számíthatjuk az 1888-ban született Martin Rázust, aki bár már mint kész költő köszöntötte a turócszentmártoni deklaráció idejében Dula Mátét és aki forró versekben üdvözölte a csehszlovák felszabadulást, sőt még egy történelmi regényt is írt. Egyébként mégis teljesen a fiatalokhoz tartozik. Ez a generáció részint a Slovák, részint a Národnie No viny hasábjain tűnt fel a huszas években és ma már határozott csoportokra oszló elkülönülésük a Vatra és Mladé Slovensko eleinte diákjellegű, később komoly irodalmi tényezőt jelentő folyóiratokban kezdődött meg. A kikristályosodott világnézeti csoportokat legtisztábban a líra tükrözi vissza. A háború előtti szlovák líra csúcspontja az elfinomult lelki dilemmákban élő Iván Krasko volt. Az ember bensőjében kutató nagy költőnek a nemzeti sorshoz csupán néhány szimbolikus verse volt. Ma viszont kevés kivétellel minden költőt aszerint Ítélnek meg, hogyan reagál a szlovák nemzet új történelmi eseményeire. Azért a szlovák irodalom nem egyszer káros hatású elpolitizálását látjuk minden oldalról. Ezt ma majdnem minden irodalomban megtaláljuk és a napról-napra új, egészen nagyarányú fordulatokat rebesgető korunk szükségszerű reakciója. De az bizonyos igaz, hogy minél kevesebb tradíciója van valamely népdarab irodalmának, a minden időben egyformán fontos művészi kvalitások kiválasztódására annál nagyobb veszélyt jelent ez. Nemcsak a szlovák irodalom, de a mi szlovenszkói magyar irodalmunk is nagyon markáns példa erre ! Az új szlovák líra egyik nagyigényű csoportját képezik a
