Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Zapf László: A mai szlovák irodalom

Zapf László : A mai szlovák irodalom Dav folyóirat körül csoportosuló szocialisták, akik ma már az Oroszországból irányított kommunizmusban találták meg köz­életi lényüket. Jellemző, hogy igen sok köztük a lírikus. Prog­ramjuk legenergikusabb dalnoka Ján Rob Poničán, aki két verskötetében a kommunista programköltészet erősen egyéni veretű típusát mutatta be. Költészete vérlázító ellenmondásoktól hemzsegő korunk tükre: Adytól örökölt egyéni zsenídölyf, messi­ási elhivatás érzése, a másik oldalon a proletárok kizsákmányolt tömegével való fanatikus együttérzés, a tömegben való felolvad­ni akarás. Poničán nagy ellensége a polgári liliomtipró donjuan­­kodásnak, amellett a leglelketlenebb, igaz, hogy a legőszintébb erotikus kéjenc. Versei néha leheletszerű dolgokat akarnak kife­jezni s a legbarbárabban össze van benne kószálva vers, ritmus, rím, értelem. Első verskötetének bevezető versében Ady mintájá­ra sajátos szlovák történelmi elhivatására hivatkozik, de költésze­tében valami egészen elvont, szinte már víziószerű proletárfogal­mon ‘kívül a sajátos szlovák társadalmi felépitettségből igen keveset kapunk. És ez jellemző az összes többi davista líriku ­sokra. Kivételt Laco Novomeský képez, ö is a nagy kom­munista költők (Jesenin, Wolker stb.) tanítványa, de nemcsak problematikában, hanem a nyelv művészetében is. A proletá­rok nyomorát életbe markoló élménylírával írja meg dallamos soraiban. Nagy jelentőségű szerelmi verseiben pedig a tiszta lelkiségét keresi a nagy metropolisok anyagias zűrzavarában. Novomeský még egészen fiatal. Csak egy verskötete jelent meg. Sok benne a kiforratlanság, gyerekes torzvonás. A másik csoportot megint csak egy politikai jelszóval jelle­mezhetjük legjobban. Ezek az autonómisták. Az 1925-26-os évek jelentik ez irányzat kezdetét. Ekkor jelenik meg Žarnov »Stráž pri Morave« (őrség a Morva f oly ónál), Rázus »Kameň na medzi« (Határkő) és Bonin >S dovolením« (Engedelmükkel) c. verskötetei. Ez a lírai autonómizmus ennyit jelent: a fia­tal generáció csalódott abban a Csehszlovákiában, melyet az idő­sebbek alkottak meg, mert Szlovenszkónak nincsen autonómiája. Szerintük a centralista Csehszlovákiában nincsen biztosítva a szlovák nemzet szabad fejlődése. Legenergikusabb és legtürel­metlenebb képviselőjük Andrej Žarnov. Vezércikkre emlékez­tető rövid soros szabadverseit a centralista irányzatú csehek és szlovákok elleni gyűlölet fűti és a szlovák nép és rög fanatikus szeretete. Kár, hogy politikailag ingerült nyelvezete és verstech­nikája, bármennyire erőteljes és kifejező, nélkülözi a líra nyel­vének költői szépségeit. Borinból viszont, bár verstechnikája a Žarnovéhoz hasonlít, nagyon kirí az Ady-epigón. Ez a ma' gyarázata annak, hogy az 1926 táján nagyon sokra értékelt költőnek ma már csupán történelmi jelentősége van. Az auto'

Next

/
Thumbnails
Contents