Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

Jarnó. József : Martinovits apát és kortársai

az irodalomtörténelemből, — légüres térbe helyezte, amikor látszólag történelemformáló erőt tulajdonított neki. Ha azt akarjuk, hogy egy régi kor irodalma ne érdektelen, kiaszott múmiaként, de mint korának élő, szerves része jelenjen meg előttünk, akkor ezt a légüres teret életlehetőségeket adó levegővel kell megtöltenünk.

Nincs életképes művészet, vagy irodalom, amely valamilyen formában függvénye ne lenne kora gazdasági és szociális viszonyainak. Ennélfogva kultúrtörténeti problémákat nem is lehet ezektől a viszonyoktól elvonatkoztatva tárgyalni. S épen mert az irodalomtörténet tanításának iskolai módszere ugyanolyan óvatosan suhan el ezeknek az összefüggéseknek a megmutatása mellett, mint ahogyan az egész oknyomozónak nevezett polgári történetírás, nem lehet egyszerű utalásokkal elintézni ezeket az összefüggéseket.

S itt, épen mert kultúrtörténeti kérdésekkel akarunk foglalkozni, rá kell még mutatnunk arra is, hogy milyen összefüggések vannak a szociális változások és az emberiség nagy gondolkodóinak, művészeinek, tudósainak munkássága között. Az az összefüggés ugyanis, amely például a francia forradalom felidézőiként Voltairet, Rousseaut és az enciklopedistákat emlegeti, helytelen. Bizonyos, hogy szellemi termékeknek lényegesen nagyobb történelmet formáló erejük van, mint például szuronyoknak vagy ágyúgolyóknak, de ugyanennyire bizonyos az is, hogy a legszellemesebb filozófiai rendszer ép oly kevéssé lehet komoly szociális változások oka, mint egy gunydal, amelynek éle a hatalmon levők ellen irányul. Azonban természetes, hogy a «destruktív» filozófiai rendszerek keletkezésének mindig komoly gazdasági és szociális okai voltak, aminthogy ugyanilyen komoly okok termelik ki a pamfletteket és a gunydalokat is.

Ezzel a megállapítással korántsem akarom lebecsülni azt a történelmi jelentőségét, mellyel az egyes korok gondolkozói, művészei, tudósai bírnak, hanem épen az ő igazi jelentőségükre akarok rámutatni.

Kétségtelen, hogy minden szociális változásnak gazdasági okai, előfeltételei vannak, de az már egészen más kérdés, hogy a szociális viszonyok hogyan és mikor illeszkednek be a gazdasági okok által diktált rendbe.

Történelmi perspektívából nézve a dolgokat, egyszóval úgy, hogy egy-kétszáz év nem sokat számit, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a szociális rend mindig pontosan alkalmazkodott a gazdasági szükségszerűségekhez. Tekintve azonban, hogy az emberek nem szoktak évszázadokig élni, a «hogyan és mikor« kérdése még sem lényegtelen.

Az embernek, akit halálra korbácsolnak, vagy aki éhenhal