Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Simándy Pál: Mai problémák
Simándy Pál : Mai problémák meskedik, mintahogyan a tudóst is a logika törvényei vezetik kutatásaiban mindaddig, amig tudós marí dt. Más kérdés azonban az, hogy az ember nemcsak művészi és tudományos, hanem egyéb szellemi tevékenységgel is szolgálhatja kora problémáinak megoldását. És itt rá kell mutatnunk egy mindeddig figyelmen kivül hagyott problémára: a szellem vallásos attitűdjének kérdésére. 3. A szellem vallásos megismerése és magatartása A tudós és művészi megismerés mellett harmadik megismerési kategória : a vallásos megismerés, amely abból a sajátos magatartásból származik, amit vallásos attitűdnek nevezhetünk. A tudós megismerés főleg értelmi magatartásból ered. A tudós a maga érzelmi és akarati érdekeltségeinek megtagadásával igyekszik szemben állni a világgal és ebben a lelki állapotban megragadni annak értelmét és összefüggéseit. Tevékenységében a logika törvényei vezetik, amelyre jellemző, hogy a jelenségeket reális összefüggéseikből kiszakítva teszi vizsgálat és rendszerezés tárgyává. A művészi megismerés viszont főleg az érzelmi magatartás eredménye. A művész szintén gyakorlati érdekektől függetlenül cselekszik s tevékenységével azoknak a törvényszerűségeknek hódol, amiket az esztétika tárgyal. A művészi megismerésre szintén jellemző, hogy figyelmét a valóság egy kiszakított részletére irányítja. A tudós és művészi megismerés egyaránt felemeli a reális és érzéki valóságot a szellemiség síkjára és csak ott ebben a szellemi vetületben érdekli és foglalkoztatja őket. Azt a kérdést, hogy a műalkotás sohasem adhatja a reális valóságot és hogy a műélvezet igazában mindig szellemi eredetű és természetű végérvényesen elintézettnek kell tekintenünk. Naturalizmus olyan célkitűzéssel, amely a valóság visszaadására vonatkozik, nem létező valami. Annál kevésbbé, mert még maga a tudomány sem tűzhet ilyet maga elé program gyanánt. A reális valósággal közvetlen kapcsolatot csak az ethikus és vallásos megismerés tart. A vallásos attitűd a szellemi magatartásnak egy egészen sajátos esete. Ebben a magatartásban az ember a maga egész lényével : testi és szellemi valóságával egyszerre vesz részt. Értelem, érzelem, akarat, aktivitás együtt és egyszerre állnak szemben a világgal. A vallásos attitűd nem szakítja ki a jelenségeket a maguk összefüggéseiből, ellenkezőleg : a jelenségeket ezekben a valóságos és bonyolúlt összefüggésükben szemléli s értelmüket, lényegüket intuitív módon egyszerre ragadja meg. Érzéki és szellemi: egyforma jelentőséget nyernek ebben a szemléletben s nem válnak el egymástól; gyakorlati érdek és
