Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Simándy Pál: Mai problémák

Simándy Pál: Mai problémák szellemiség kapcsolódnak. Ebben a szemléletben tudomány és művészet elvesztik önállóságukat és önértéküségüket s egy magasabb szintézisben olvadnak fel.

4. Hivő

és dekadens kultúra.

Az emberi művelődés történetében vannak korszakok, amelyekben a vallásos szemlélet az uralkodó és jellemző magatartás. Ezekben a korszakokban a tudomány és művészet öncélusága megszűnik és a kultúra egy sajátos és egységes világnézet formájában jelentkezik és uralkodik (pl. keresztyénség, nacionalizmus, szocializmus stb), amely tudományos kutatást, művészi alkotást és ethikát egyaránt maga szab meg és irányit s elnyomja azoknak szabad és autonóm fejlődését és mozgását.

Ezekkel a hivő korszakokkal szemben megállapíthatunk dekadens korszakokat. Ezek a korszakok akkor jelentkeznek, amikor az uralkodó világnézet elhanyatlik s nyomása alól tudomány, művészet és ethika felszabadúlnak és önálló virágzásnak indúlnak, autonóm tevékenységbe kezdenek. Ezeknek a korszakoknak a jelszavai: szabad gondolkozás a tudományban, Fart pour Fart a művészetben és független morál a társadalmi életben. Ezek a jelszavak mindenik szellemi tevékenységnél annak autonóm törvényeire utalnak. Dekadens korszakokban ép ezért hallatlan lendületet vesz úgy a tudományos kutatás, mint a művészi alkotás és filozófia. De viszont hiányzik belőle a vallásos szemlélet átfogó és megnyugtató távlata, aminek üdvözítő erejéről az emberiség hivő korszakai beszélnek.

5. A

vallásos szellem alkotó tevékenysége.

Hivő korszakokban, amilyen a mienk is, a vallásos attitűdből sajátos szellemi alkotások erednek, melyek nem mutatják tisztán sem a tudomány, sem a művészet jegyeit, hanem amelyek a tudományos és művészi alkotások mellett a maguk sajátos bélyegeikkel egy külön és harmadik kategóriát képeznek. Ez a harmadik értékkategória: a vallás, e kifejezést a szó legtágabb értelmében használva.

A vallásos attitűd alkotó tevékenységéből a gyakorlati érdek nemcsak, hogy nincs kiküszöbölve, de egyenesen elsőrendű jelentőséget nyer abban s az érzéki mozzanatok pedig már nem puszta eszközei és hordozói többé a szelleminek, hanem egyenértékű társai. Ebben a tevékenységben a műalkotó és müélvező azonosak, alkotó és szemlélő egyek, aktivitás és passzivitás egy összefoglaló kollektivitás által egyszerre és együtt jelent keznek. Ebben az alkotó tevékenységben a tiszta tudományból prófécia, prédikáció, manifesztum, általában emberi életdokumentum lesz, amelyekben az elfogúltság páthosza és az aktivitás gyakorlati érdekei és célkitűzései érvényesülnek. Ez az al-